Vers: OLY ISMERŐSEN TEKEREG…

Nem mondom, hogy nem kell oda figyelni erre a versre. Vajon, mit akar mondani ezzel a verssel a KÖLTŐNŐ! – azaz én! Figyelni kell az alanyt, az állítmányt, a körmönfont fordulatokat! És az a sok megszemélyesítés!!! Igazi, veretes, depresszív vers!

 

 

OLY ISMERŐSEN TEKEREG…

…a napsütötte hegyről lefele
a Lemondás könnytekercse,
mint a tévéreklámban a vécépapír-
gombolyító Kreptománia

erkélyjelenet, felbukkan minden
porlepte kanyarban a Belső Gyötrődés
vadmandula íze, mint két, mindenben
egyező ikertestvér, kart karba öltve.

A centrifugális erő a fúga falára felken,
nagy egyetértésben ők, ketten (egymástól
megcsömörlötten?) vagy annál jóval
többen megcsavarják belső gumi-
köpenyem és mint az utolsó úti morzsát
a vándortarisznyából kirázzák
földi gyönyörre szomjazó lelkem.

Hányszor felültem vak rémülettel
szememben, izzadt lepedőmről
felemelkedve hánytatós
ringlispilre, mely forog veszettül
egyre csak körbe (vicsorító
fogazatú mázas lovon repít a kín),
és ami a legszebb: felültem
én oly sok férfinak és nőnek…

Ismerős ez a zöld, kocsonyás
folyam, szinte bosszant, hogy
megint itt e nyomasztó érzés,
lihegve percnyi pontosan,
Mara-illatos nyomomban.

Akár a többször kikosarazott
leendő vőlegény, kaparja torkom,
ajtómon kezdetben halkan matat,
ám nemsokára amolyan bénisen,
a zár nyelvét kirántva „kopogtat”.
Megsütné küszöbömön szerény
ebédjét, mely nem más,
mint gipszkása kőlepény.

Kérte a lódarázs, hogy a Bánat
egyesüljön velem, mint a ház
falához utólag biggyesztett
bádog garázs. (A szexet
másképpen képzelem.)
Keresheti az egész tisztes
hivatal, hol van a toldási
engedély! Úgy érzem,
nem vagyok más, mint
porrá zúzott őrlemény,
menekülő, körözött egyén.

És mekkora igazság bontogatja
gyűrt, tízezres markát,
mert a jó közérzet közönséges,
piszkos-fehér kötényes, mélyhütőből
többször kivett, agyonvizezett
párizsit kimérő, kíméletlen
közértesként benyújtja a számlát.

 

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származik
ez a vers)

 

Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

 Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica 

Nárcizmus

ÁRVÍZI HAJÓSOK 

ÉDESANYÁM 

Menni fog ez neked? 

Milyen jó… 

Emberedre találtál bennem 

Akár egy félisten 

CSŐBE HÚZOTT ÜVÖLTÉS

Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng 

Az aratás gyönyöre

Dudajó

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

INSTAGRAM: marasimon54

Ha szeretnél körbe nézni a több mint 900 blogomban,

megteheted: www.simonmara.com

Fontos!

Ha bemész a KATEGÓRIÁba, 30 téma közül válogathatsz!

Jó szórakozást!

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük