Maradandó lenyomat percekben

Nem tagadom soha!

elmúlás 2

Amikor ezt a fotót készítettem a kertemben, eszembe jutott egy jelenet. Biztos, hogy nektek is voltak olyan percek, amelyek élményét magatokkal viszitek a sírba, mert sosem felejtitek el. Még az illatokkal és a fényekkel is örökre átitatódtatok.

villamos

Talán tíz éve annak, hogy ott ültem a 47-es villamoson, és oda ült velem szembe egy hölgy. Igen. Nem nő, hanem egy hölgy. Akkor én lehettem erőm tökéletes teljében – tudom, furcsa ez a megfogalmazás, de képzeljetek bele. Akkor lehettem talán ötven éves. És ez a hölgy nem szólt semmit, csak nézett kifele az ablakon, az elsuhanó tájat figyelve. Láttam rajta, hogy ez nem egy átlag nő. Nem az, aki leéli életét anélkül, hogy élne.

Remélhetőleg, a fotón látható hölgy 65 éves korában rendelkezni fog legalább olyan belső szépséggel, mint akit láttam a villamoson. Legyünk optimisták:

nő rószaával, furcsa kalapban

Lehetett vagy 65 év körüli, persze nehéz megsaccolni. Mindenesetre idősebb volt nálam jóval. Ám nemes arcát, egyszerű, hátrafésült haját, gondosan összeválogatott, de nem az üres, tömeg cicababákra jellemző ruházatát megjegyeztem. Egy mosoly játszott arcán, amit nehezen vett volna észre bárki is, ha nem ült volna pont vele szemben.

Láttam, érzékeltem, hogy ő sem tagadja meg korát – tudjátok, amikor valakivel találkoztok, és szinte süt a léte, éget téged, mely égetés, lehet gyógyító, de lehet viszont atomrobbanás, ami már nem a legjobb. Tudtam, az a kategória, aki nem szépít, nem titkolja, hány éves is ő valójában. Bölcs: ha tagadja, ha nem, akkor is annyi éves. Akkor meg nem mindegy?

Nem akar megfelelni másoknak, mert annál hatalmasabb tévút, labirintus nem létezik, amely egy vámpírősvény. Nem volt benne semmi mesterkéltség, igen, ez szokott irritálni sok embertársamban, akik megjátszák magukat.

Irigyeltem évei számát, hogy ilyen méltósággal éli meg az idős korba való “átgyaloglását”. Kevés emberen láttam ezt a méltóságot – akár ezen a fotón látható növényen is ez a szembetűnő. És akkor elhatároztam önkéntelenül, hogy a nyomdokába lépek, átveszem tőle a staféta botot.

Az életet megélem – nem tagadom soha s benne magamat.

 

én elég jó kalapban
Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

A Facebook-on itt veheted fel velem a kapcsolatot!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük