Ha rád gondolok,

Elcsendesedem.

Te vagy

A gondolati fekhelyem.

Belőled táplálkozom,

Belőled eszem.

Te lennél nekem a tele

Befőttes üvegem?

Ó, én egy személybe tömörített

Etióp szegények,

Mint az élet

Kiapadhatatlan kútjából,

A Te lényedből merítek.

Vajon meddig van az arra,

Meddig tehetem? Lennék én

Örök telhetetlen?

A célvonalat,

Mely még születésemkor

Startkő volt,

Mikor festik fel nekem?

S utánam, nem bánom,

Jöhet a

Hiányjelem…

(A vers az Érzelemrészvények 1. kötetből származik, költő: Simon Mara)