Hatalmas Strucctojás!
Esküszöm, nem akarod tőled semmi mást, mint
engedj el békében,
„megértem az újjászületésre”!
Jó kislány leszek! Utamon
végre hadd menjek!
Csak göbbedek hasadban
(kinek áll érdeke abban?),
feszítem magam, szárnyaimat
próbálgatom, kopogtatom
dongaboltozatod, túlhordott
karvaly fióka vagyok.
Hallom a külvilág
ricsaját. Köztetek akarok
összerogyni. (Nahát!) Előtte
még néhány bűvös-hűvös kört
szárnyaimmal hessenteni,
vijjogó hangot hallatva kitátani
csőrömet, karmaimmal egy-két
emlékezetes karcot leadni.
Nem lehet? Ki mondja? A világ
strucca, ki a fejét a több
kontinensnyi homoksivatagba
dugja? Nekem is ezt kell tennem?
Pedig milyen felemelő lenne:
vitorlázni a lökdösődő szélben,
a Patyolatból frissen kihozott
kendőtökre madárfikát lepöttyentve,
nyelvet öltve, vadászt a lesből lelökve.
Nem akarok lenni lágy tojás vagy
túlsózott rántotta, esetleg bezápult
agyú, mitugrász fióka.
Tessék engem innen kiengedni!
Csak tévedésből vagyok itt,
fogságom egy rosszul címzett
közlemény szüleménye. A fény
gyermekének miért kell bűnhődnie?
Hát kihez fellebbezzek?
Hozzátok vagy a mindent tudó
Istenhez? Esetleg címezzem
kérvényem a Nagy Semmihez?
Látjátok? Vagy még sem?
Élek (Legalább is azt hiszem.)
Majd mekkorát néztek, ha…
(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből)
Linkségemet alátámasztva alább felsorolok néhány versem linkjét:
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica Hungarica
Oly ismerősen tekereg
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com
INSTAGRAM: simonmara54