Az embert különböző hangulatok terítik le. Most éppen olyasféle, hogy egy kicsit függetlenítem magamat a sok hülyeségtől, pld. attól, hogy valamelyik fantasztikus elmés ember az egyik videómhoz kommentként azt írta, hogy durva. Nem mondom meg persze, hogy melyikhez, erre a YouTube – teljesen logikus! – az egész, száz valamennyi videómat letörli.

Milyen édes!

Szóval ilyen hatásokat akarok ellensúlyozni, amikor gyermekkori élményemet feldolgozva, passzolom nektek ezt a rövidke kis verset:

Se… se…

Bárcsak megtehetném,

hogy megint pici, naív

leányka lehetnék.

Bidres-bodros szoknyám

gondtalanul térdemet

verdesné,

és dalolva mehetnék

a pincébe nagyapámnak

borért.

De hol van már a tavalyi hó!

Se pince, se bor, se pedig

az a drága jó nagyapó.

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből)