Milyen jó neked: az elmúlt
hónapokban életedben nem
kaptam ülő- és állóhelyet.
(Pénztáradnál nem
érvényesítettem bérletemet.)

Milyen jó nekem: messziről
messzire figyelek. Rövid-
látóként tengetem távolba
lépkedő életem. Kezem
áldás közben hanyatlott le,
lelkem, mint a beázott pince
megereszkedett. Szavakkal
már aládúcolni sem lehet.

Milyen jó neked: egy igaz
emberrel kevesebb szeret.
Milyen jó nekem: a másvilágba
megtépázott emléked nélkül megyek.
(La-la-la)

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből)