Itt dalolnak a madarak

egymást a fáról lelökve,

nálatok (azt hiszem) nem,

itt a kutyák egymást

szólongatva heccelik,

nálatok (azt hiszem) nem,

itt  a rühes macska

is boldogan nyújtózkodik,

nálatok (azt hiszem) nem,

itt, a mi családunkban

éjfél felé nagy a zajszint,

nálatok (azt hiszem) nem,

itt megáll, ki útra

kelt, és elindult,

aki idáig nem mert,

nálatok?

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származik ez a vers)