Helló, Világ! Tárd ki rozsdás
kapudat, mutasd meg a hozzád
vezető utat. Borítsd rám összes
szennyedet, mocskodat.
Elhiheted,
megérdemlem. Legalább hittel
higgyem, hogy e földre közétek
nem hiába jöttem.
Érzékeljem vad lüktetésed,
küldd rám vérszomjas sereged
vagy úthengereidet, esetleg
mutatóba közülük egyet.
Bűneim fejében láthassam
utoljára a napot, ahogy a
tenger ágyékába halálra
sebzetten belerogy.
Helló, Drága! A te műfajod
véletlenül nem a melodráma?
Tárd ki szépen pitvarodat,
szellőztesd ki kavalkád,
lúdtalpas gondolataidat.
Lazítsd ki divatos nyakkendődet
és merev csontjaidat.
Torkodon ne akadjon meg az utolsó falat.
Tarkódon ne érezd, hogy a
vak a sarokban mily
tétován matat.
Dobd el vasvilládat és a
rajta óbégató szomszédodat,
a soron következő könnyes
vádiratadiat.
Tedd fényesebbé, ami fényes,
élesebbé, ami éles, ez alá
már érdemes lesz lefeküdnöd,
édes.
Felejtsd el, ami rossz volt
tegnap! A jövő meg oly messze
van, kár lenne semmiségekkel
gyötörnöd magad!
(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik
ez a vers)
Itt pedig néhány versem linkje!
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
Csőbe húzott üvöltés
Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Az aratás gyönyöre
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com