Londoni tévelygések (55.) Nyomozás a Boston Belle Café után

„Merre jársz, Báránykám?”

Egy igazi bloger nem ismer határt. Vagyis időben, térben úgy sétálhatok fel s le, ahogy éppen nekem tetszik. S rábukkantam erre az elvarratlan szálra, egyik kedvenc témámra. Nem hagyom annyiban. A lényeget ugyanis még nem mondtam el.

Melyik nő értékesebb? Aki rögtön szökellő gazellaként veti magát az ágyra, és letépi magáról a ruháját, vagy akiről csak hatalmas harcok, cselvetések, udvarlást követően lehet levarázsolni róla azokat?

Ugye, ugye, hogy akiért meg kell küzdeni, az az értékesebb.

Na, ezzel a kedvencemmel is pontosan így vagyok. Mivel, hogy már itt vagyok pár hete Londonban, gondoltam, bekukkantok Philhez, az olasz tulajdonoshoz egy kis kávézásra. Ahol már egyszer istenien éreztük magunkat, oda visszavágyunk… Az erről szóló blogot itt tudjátok megnézni!

(Ide ki akartam tenni egy fotómat, amit lesipuskásként készítettem a Regents canal partján. Most úgy vagyok, mint amikor a 60-as években a rádión közvetítették a foci mérközéseket. Szóval ennek a két nőnek a látványa, a ruhájuk színe – üde foltokként – kicsit elütöttek környezetüktől.

Messze voltam mögöttük, de szinte hallottam, miről beszélnek. Járásuk hullámzó volt, kicsit bokán keresztüli ringatózás. Ez azt jelentette nekem, hogy jól érezték magukat. Lehet, hogy éppen a férfiakat csépelték közös erővel. Nem tudom, de mit nem adtam volna, ha közelükbe férközhetem, és kihallgatom, miről is szól a diskurzus. Végül leszbinek néztek volna…

Pedig még pontosan tegnap megvolt ez a fotó. Ráadásul nem is tudom, miért ragaszkodom hozzá, amikor kimondottan életlen, de a hangulata, legalább is számomra, lenyűgöző. Még nem adom fel…) És amikor az ember már le is mond arról a bizonyosról, akkor megtalálja. Íme:

Elindultam tehát a Regent’s csatorna azon részén, ahol emlékeztem, hogy sikerült Krisztával befognunk látókörünkbe a vízen ringatózó kávézót. Megyek, megyek, mendegélek, ám sehol.

Itt az egyik hölgyet sikerült lencsevégre kapnom:

Bár nem éppen erre jártam, de ez most nem lényeg, viszont zsilip közelében is voltam, amikből számtalan ad lehetőséget a hajósok életének a színesítésére.

Gondoltam, nem baj, majd Kriszta jobban fogja tudni, merre is tudtunk mi isteni finom kávéhoz jutni speckó módon, de ő nem ért rá ezzel foglalkozni.

Felmentem tehát a Facebook oldalon az ő veboldalukra, és megkérdeztem Philt, hogy éppen most hol van? Kiderült, hogy teljesen máshol, mint amire én gondoltam.

Ugyanis állandóan váltogatja a színhelyét 2-3 hetente.

Tehát, aki meg akarja őt látogatni, kösse fel a gatya szárát, és járjon utána a Boston Belle Cafe oldalon. Kérdezze meg ő is Philt, „merre jársz, Báránykám?” S csak ekkor élvezheti ezt a nem mindennapi találkozást az ízek, az illatok, a fények és a hangulat különös találkozását.

Miután elárultam a nagy titkot, és mivel már alig tudom nyitva tartani a szemem, tehát én is nyugovóra térek. Jó éjt!

Már évekkel ezelőtt elkezdődött ez a sorozat, a Londoni tévelygések – remélem – sokak örömére:

1. részt (Hol vagyok most?) itt olvashatod el!

2. részt (Pénteki őrület) itt olvashatod el!

3. részt (Láblógatás) itt olvashatod el!

4. részt (Falra hányt borsó) itt olvashatod el!

5. részt (Védünk és szolgálunk) itt olvashatod el!

6. részt (Kiben mi lakozik) itt olvashatod el!

7. részt (To be or not to be) itt olvashatod el!

8. részt (A küszöbön ülő démon) itt olvashatod el!

9. részt (Estéből hajnalba átcsusszanva) itt olvashatod el!

10. részt (Nyár és London) itt olvashatjátok el!