Ezen a szép, verőlegény-fényes napon pont passzol ez a lájtos, könnyed léptékű versike.
Aláfestésül egy vége nincs jellegű dalt ajánlok nektek. Nekem bejött:
Átokfelhő balra el
Amikor az átokfelhők elúsznak felőlem,
Kérlek, ne válj meg tőlem.
Ne dobd emlékképem nyírkos kút
Mélyére, hamis számlák közé,
Lobogó tűzbe, mint gyilkossági
Híreken csámcsomogó, színes
Újságokból kiollózott betűket,
Gyanútlan túrista utakon
Szemet szúró szemetet.
Porold le inkább beesett horpaszát
(Nem bánom, a körötte szállongó
finom szemcséktől tüsszenthetsz
úri módon keveset), és ültesd le
mint mesziről érkezett, néma
idegent egy cseppet (béke)olajzöldre
festett, szív alakú hokedlire
veled szemben, térdkalács-közelben,
háttal az élettükörnek – akár egy
megszeppent, szipogó gyermeket.
(Nagyvonalúságodtól vezérelve ne
vond semmiségekért kérdőre, mert
elhagyná örökre perpétum mobilésen
keringő életnedve.)
És ha fügefaleveleket imitt-amott
magadra öltve beeveztél a csend
dzsungelébe (tenmagad lényegét
végre megértve), oly féltőn, mint
egykoron tetted, örömtől megrészegülten,
gondolatban – finom ujjaiddal érzékien
babrálva pihéimet – megint átölelhetsz,
Kedvesem.
(Érzelemrészvények 2. kötet, költő: Simon Mara)
Itt pedig néhány versem linkje!
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
Csőbe húzott üvöltés
Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Az aratás gyönyöre
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted: