Vers: ÖKÖRNYÁL SZÁRNYÁN

(Lélegző anyag)

Ha nem kapnék többé papírt, iront,
Csak matériát s lélegző anyagot,
Az alábbiakból formáznám
Meg égbe nyúló alakod.

Vennék kezembe hideg, kemény
Acélt, melyet görnyedve és nyögve,
Éjszakába nyúlóan kohómban izzítanék,
Ha megfeszülve is, de meghajlítanék.

Aztán szereznék makacs vasat, melyet
Tulipán tüzemben tartok, még ha saját
Lángomban pörkölődve ordítok.
Magas hőfokon ördögként rángatózom.

Néma kövek, szikár sziklák!
Minden veszélyt felvállalván
Olyan lennék, mint egy zergelány.
Belőletek álmodnám meg az ő széles
Vállát s szakadék mélyéből a száját.

Ovális arcodhoz a lemenő naptól
Kölcsönözném a pírt, a szél
Zúgásából az élet megértéséhez
Szükséges kínt, nem engedném
Közeledbe a settenkedő tapírt.

Na és a megcsapolt fa nedve,
A kaucsuk gumi? Azt semmiképpen
Nem hagyhatom ki. Vérvörös vödrömbe
Minden csöppje érted folyjon ki.

Gombszemű sünöktől kérnék tüskét,
Az lenne fejeden az ék, mert
Ha azokat kezedbe vennéd,
Abba valószínűleg belehalnék.

Szavaid ne legyenek mérges
Darazsak, égető, izzó parazsak,
Inkább szabad röptű madarak,
S szelíd, patakra járó nagyvadak.

Elcsennék sok, apró szegecset,
Barna, meleg anyaföldet,
Melyekből lenne mindkét szemed,
S a vidám nyúl kölcsönözné
Neked a fineszes eszed s jókedved.

Fülkagylód két, átlátszó tengeri
Herkentyű lenne, s benne evickélne
Hetedhét országból elhappolt,
Kincsekkel teli kalózhajók serege.

Bőrödhöz seregnyi selyemhernyót
Felbérelnék, őket egy kövér eperfa
Lombjával etetném, és szorgosságuk
Eredményeként simi-selymet szőnék.

Lábad nyomát örök hóba vésném,
Amíg elkészítem, el ne menjél,
S az utókornak így, marásan
Híres vésnökként megmaradnék.

 

 

S hol van az édes, ragacsos
Méz? Ha hozzád beszélek, csakis
Rám nézz. Már látom, tekinteted
Nem más, mint az északi fény.
Heves szíved, az összes közül
A legkényesebb. összehívnám
a sok-sok bölcset, hogy
Feladatomnak jól megfeleljek.

Alkotásomban segítene az
Ökörnyál, uszályán eljutnék
Mindenhová. Majd a nagy
Munka hevében levetném
Előtted gyolcsruhám.

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 2. kötetéből származik
ez a vers)

Itt pedig néhány versem linkje!

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

Egyszerre kettőt szeretek
A
 NÉMA MÚ DALA
V
ulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
M
enni fog ez neked?
Milyen jó…
E
mberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
C
sőbe húzott üvöltés

 Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng

Az aratás gyönyöre

DUDAJÓ 

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás 

Vasvilla-trilla

 én-csak-a-szám-és-a-szemem

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük