Helló, Világ! Tárd ki rozsdás

kapudat, mutasd meg a hozzád

vezető utat. Borítsd rám összes

szennyedet, mocskodat.

Elhiheted,

megérdemlem. Legalább hittel

higgyem, hogy e földre közétek

nem hiába jöttem.

Érzékeljem vad lüktetésed,

küldd rám vérszomjas sereged

vagy úthengereidet, esetleg

mutatóba közülük egyet.

Bűneim fejében láthassam

utoljára a napot, ahogy a

tenger ágyékába halálra

sebzetten belerogy.

Helló, Drága! A te műfajod

véletlenül nem a melodráma?

Tárd ki szépen pitvarodat,

szellőztesd ki kavalkád,

lúdtalpas gondolataidat.

Lazítsd ki divatos nyakkendődet

és merev csontjaidat.

Torkodon ne akadjon meg az utolsó falat.

Tarkódon ne érezd, hogy a 

vak a sarokban mily

tétován matat.

Dobd el vasvilládat és a 

rajta óbégató szomszédodat,

a soron következő könnyes

vádiratadiat.

Tedd fényesebbé, ami fényes,

élesebbé, ami éles, ez alá

már érdemes lesz lefeküdnöd,

édes.

Felejtsd el, ami rossz volt

tegnap! A jövő meg oly messze 

van, kár lenne semmiségekkel

gyötörnöd magad!

(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik
ez a vers)

Itt pedig néhány versem linkje!

Morze jelek a tenyérben

Az őskezdetek vére

ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE

Nincs kecmec

Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
Csőbe húzott üvöltés

 Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás

Nem ilyen lovat akartam

Amíg dereng

Az aratás gyönyöre

DUDAJÓ 

Estefelé 

SZILVAMÉLYSÉG 

Szőrbe szökken 

Nana – EMIL ZOLA 

Már régóta nem könyörgök 

Menj fel a dombra, Norbikám! 

Nyári eső után 

Busz az éjben 

Nálatok nem 

Első vesszőfutás

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

megteheted:

 www.simonmara.com