Ha az ember egy kissé meg van bolondulva, és hajlamos, hogy versekben közlekedjen, bizony, hogy megteszi. Ennek következményeként két kötetnyi versem gyűlt össze az évtizedek folyamán. Ezek közül jó pár a teljes lelki leépülés határán született. Ez is valami ilyesmi…
Gondolj rám, hogy megsajduljon
szíved,
zsibbadjon el agyad, nélkülem ne érezd jól
magad,
marón kívánja forró tested gondolatban
feléd hajló kéjes ajkam,
levegőd efogyjon, a mélabú
vastag takaróként befödjön,
autód ablakán arcom sziluettje feltűnjön,
nevem harsogja bolondul az összes tévécsatorna,
holdkóros lábad hozzám vigyen,
ajtómnál ott hűséges kutyaként letegyen,
én beeresztlek, megsimogatom
lágyan hasaljad,
ígérem, végigcirógatlak, füled tövét
vakargatom,
bundád, ha kell, bolhátlanítom,
az est fénypontjaként felnégyelt személyem
ezüst tálcán felszolgálom,
léteddel átdöfött szívem véredben
pácolom,
az első osztályú kiszolgálást
sós könnyekbe
öltöztetve ezennel vállalom.
(Költő: Simon Mara, az Érzelemrészvények 1. kötetéből származik
ez a vers)
Itt pedig néhány versem linkje!
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Nincs kecmec
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
Csőbe húzott üvöltés
Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Az aratás gyönyöre
marasimo@gmail.com
Skype elérhetőség:
simon.mara2
És ha barangolni akarsz blogom lankáin,
megteheted:
www.simonmara.com