Már megint kaptam egy dorgálást a Facebooktól, afféle „ejnye, ejnye rossz kislány voltál” két napos eltiltást. Nem oszthattam és nem szorozhattam, azaz nem kommentelhettem és nem oszthattam meg semmit sem két napig.
Hogy mi volt a bűnöm? Egyébként kész röhej többszörösen: a Face ugrik a kerek formákra. Szerintem akik ezt a rendszert kitalálták nőgyűlölők lehetnek, másra nem gondolhatok. Ha egy olyan fotót osztunk meg kommentben, amelyek a csodás női feneket, formás combba végződően, ráadásul még profilból láthatjuk a kerek didkókat, abban a percben már támadnak is: tiltanak.
Igazatok van, oszthatnánk meg képeket a krumplis zsákokról vagy egy széket is, igaz, ez történetesen egy igazi, belevaló szék:
Skandallum egy szép női test? Aki riadtan takarja el a szemét, ha egy dögös nőcit pillant meg, ne menjen fel az net-re, falaztassa be magát If várába.
Szóval ez volt az a bizonyos elrettentő kép:
Igaz, kicsit félre nem érthető pozícióban. Édes Istenem! Többször biztattam kedves ismerőseimet, hogy nem kell az én házam tájára jönni, akkor semmiféle agyi-lelki attrocitás nem fogja érni őket. Persze, ahogy most nézegetem a képet, lehet, hogy nincs is rajta bugyi. Újabb szívinfarktus kerülget! Abban a pici méretű, Face képben nekem fel sem sejlett!
Vagy talán a mostani ifjúság még mindig itt tartana (a szüleinket még be lehetett csapni egyébként): a méhecske beporozza a virágot vagy a gólya viszi az újszülöttet a házba…
Közerkölcsileg meg mit tudom én, miből eredően, a közösségi szellemet aláásva, hamut kell szórnom a fejemre két napig. Persze súlyosabb esetben akár 1-2 hónapig is megisszuk a levét annak, ha éppen jó kedvünkben voltunk és ennek jelét is adtuk. Ami pikantériája a dolognak: akik valóban közerkölcs-romboló tevékenységet folytatnak, vígan sz…rnak a világ virgácsára, és hihetetlenül lehangoló – mondhatnám már, gusztustalan – képeket osztanak meg nőkről, férfiakról egyaránt.
Tudomásul vettem, de nem értek egyet ezzel a szemforgató nézettel most sem.
Más: Be szeretnék jelölni egy ismerősömet, egy hölgyet a Face fiókomban, akivel a napokban egy órán keresztül beszélgettünk a távolsági buszon hazafelé menet Budapestről Lacházára. Még a rokonainkkal sem beszélünk annyit, mint én Mónival. Teljesen gyanútlanul be akarom jelölni a Facén, erre kapok egy táblázatot, melyen „A Facebook biztonsága érdekében bizonyos tartalmakat és műveleteket időnként le kell tiltanunk.”
Ajjjjjaj, újabb megpróbáltatás. Miképpen veszélyeztetem a Facebook biztonságát, ha egy csoda aranyos, tündér nőt bejelölök? Talán arra gondolnak, hogy a nem létező leszbikus hajlamaimat végre ki akarom élni, hiszen már 66. évemben járok, és még ezt a titkos énemet még nem bontakoztathattam ki. Ha erre gondolnak, hogy meg akarnak engem védeni magamtól, akkor derék dolog részükről. Ám ha arra gondolnak, hogy a Facebook az én bejelölésem miatt veszélybe kerül, he-he-he.
És ugyan miért szólnak már bele, hogy én kit jelölölök be? Pont olyanok, mint a férjem, a Laci vagy egy-két ismerősöm, akik megmondják, kivel lehet barátkozni és kivel nem.
Ebben a nagy Facebook-ban is néha elgurul a gyógyszer!
Látom, lassan újból meg kell alkotnunk a Noé bárkáját, hogy a tömegmentes elveleken működő egyedeket kimenekítsük az egyre trutyibb világból:
Az eddigi kitiltások sora itt olvasható el:
1. részt Nem hittem volna itt olvashatod el!
A 2. részt Nem megyek haza itt olvasható el!
A 3. részt Mara, maga normális? itt olvasható el!
A 4. részt Mara a szénakazalban itt olvashatod el!
Az 5. részt Hurrá, akkor nyaralunk! itt olvashatod el!
A 6. részt A csatorna nem létezik itt olvashatod el!
A 7. részt Sok lúd disznót győz! itt olvashatod el!
A 8. részt Hernyók és egyéb csúszómászók! itt olvashatod el!
A 9. részt Újabb gyöngyszem melenget itt olvashatod el!
A 10. részt Tisztelt Facebook itt olvashatod el!
A 11. részt Valaki mocsok volt megint
12. részt Kösz, jól vagyok!
13. rész A FACEBOOK és a szent Tehén
14. rész (Három hét kényszer pihenő után)
Simon Mara
marasimo@gmail.com
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…
