Hajnali 4-re haza vonszoltuk magunkat. Bár az is igaz, hogy már csak négy megállónyira voltunk otthonunktól, amikor még egy éjszakai járatot meg kellett várnunk. Én viszont 20 percet nem tudok csak úgy, a nagy semmiben ácsorogni, így inkább lefutottam két buszmegállót, így épphogy elértem azt a buszt, ahol Daniék fent vigyorogtak, mint a vadalma.

Másnap irány Ráckeve. Magunk mögött hagytuk a büdös várost.

Mivel nem emésztettem meg: kitiltottak egy helyről úgy, hogy még csak meg sem szólaltam. (Ide klapol ez a vers!) Ezért rekonstruáltam a ruhámat saját magam megnyugtatása végett. No meg azért, hogy lássátok feletek szümtükkel…

Ehhez hasonló jellegű öltözékem volt, csak nem ennyire pucér:kombinéban szinte

Szerintem nincs az öltözékemben semmi, de semmi eltérő a normálistól. (Még akkor sem, ha a képen látható öltözék szinte egy kombinéból áll. Rekkenő hőség volt akkor éppen…)

 

Szeretek menet közben is variálni. Olyan még nem volt, hogy valahová elmentem – akár kirándulni, akár szórakozni -, és ugyanabban a szerelésben lettem volna egész végig.

Hiszen mi van akkor, ha el kezd fújni a szél? Vagy hírtelen befelhősödik? Mindenre mindig fel kell készülni!

Csak egy valamire nem lehet felkészülni, ha hirtelen megőrülünk vagy körülöttünk mások…

Az eddigi kitiltások sora itt olvasható el:

1. részt Nem hittem volna itt olvashatod el!

A 2. részt Nem megyek haza itt olvasható el!

Az 5. részt Hurrá, akkor nyaralunk! itt olvashatod el!

A 6. részt A csatorna nem létezik itt olvashatod el!

A 7. részt Sok lúd disznót győz! itt olvashatod el!

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Skype elérhetőség:

simon.mara2

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…