Komolyan mondom, kitartási képességemet fejlesztenem kell. Ki kell tartanom magam mellett, mert a körülmények néha igen csak megtréfálnak. Ne menjünk messze, itt van mindjárt a három hetes “filmszakadás”, amikor a blogom eltünt szőrén-szálán. Ha valaki felment a www.simonmara.com web oldalra, egy nagy semmit kapott cserében.

Ez a teljes nihil állapot annak volt köszönhető, hogy a tárhelyet adó amerikai cég (Hostinger) “levett a műsor füzetéről”, mert fél napot késtem 2150 forint befizetéssel, amiről nem is volt tudomásom. Amikor feleszméltem, hogy sáros vagyok – ez kb. fél napos csúszást jelentett -, rögtön utaltam is a hatalmas összeget, azonban ettől viszont nem tettek vissza a “futottak még kategóriába”. Hagyták, hogy halálra izgassam magam, mindenféle szakemberekkel levelezzek – gyér angol nyelvtudásomat csiszolva -, többek között velük is, hagyták, hogy teljesen lemerüljek az idegtől, és nem mozdultak egy tappodtat sem.

Csak akkor kezdték megemberelni magukat, amikor megfenyegettem őket legalább háromszor: oké, tönkretették a blogomat, de akkor kérem a tárhelyre előre befizetett összeget is, hiszen nem szolgáltathatnak, ha nincs blogom. És csodák csodája, végül visszaállították a rendet. Ez azonban három hétbe került…

Elhatároztam, hogy ha újból blog-tulajdonos leszek, megünneplem a magam módján:

Mire újból beüzemelt a blogom, megírtam, mi is történt valójában. Megzenésítettem ezt a nyögve-nyelős témát, még egy-két dolgot kellett volna pontosítanom, ám mire visszatértem, hogy véglegesítsem, eltűnt, lába kelt. Tessék, újabb probléma. Nagy probléma. Gondoljatok bele, ha ti megírnátok egy témát, még úgy-ahogy elégedettek is vagytok ezzel a művel, és akkor eltűnik. Ez már a zsenánt kategóriába tartozik.

Most azonban – annak ellenére, hogy mára teljesen beszürkült az égbolt, nappalra is inkább esti sötétség jelemző – még is optimista vagyok a lehetőségeimet illetően. Ez az optimizmus nem is tudom honnan szállt meg. Talán kivülről vagy talán belülről? Végül is teljesen mindegy.

Kívánom nektek is, hogy megvilágosodjatok, járja át testeteket a belső béke, és legyenek olyan szuper fotóitok, hogy ha azokra vettek egy pilantást, szinte érzitek a bőrötökön a nap éltető, meleg érintését, amit a beköszöntő képen és alant is láthattok.

 

Az eddigi kitiltások sora itt olvasható el:

1. részt Nem hittem volna itt olvashatod el!

A 2. részt Nem megyek haza itt olvasható el!

A 3. részt Mara, maga normális? itt olvasható el!

A 4. részt Mara a szénakazalban itt olvashatod el!

Az 5. részt Hurrá, akkor nyaralunk! itt olvashatod el!

A 6. részt A csatorna nem létezik itt olvashatod el! 

A 7. részt Sok lúd disznót győz! itt olvashatod el!

A 8. részt Hernyók és egyéb csúszómászók! itt olvashatod el!

A 9. részt Újabb gyöngyszem melenget itt olvashatod el!

A 10. részt Tisztelt Facebook itt olvashatod el!

A 11. részt Valaki mocsok volt megint 

12. részt Kösz, jól vagyok!

13. rész A FACEBOOK és a szent Tehén

 

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, tedd! S utána tedd a kezedet a szívedre…