Hát, igen, Jenci a felnőtté válás kapujában áll négy lábbal. Ebből viszont sok minden következik…
A téma – első pillantásra – az egoizmusról szól, ám ha türelmesek lesztek, más is előkerekedik a vonalvezetésemből.
Egy iszapbirkózásra hívlak meg bennetek, amelyből mégis kisejlik az egyik igen fontos mondanivaló: dobjátok sutba egotokat, amely lehúz a mélybe, és béküljetek ki, akár, a legnagyobb ellenségetekkel is!
Rengeteg kérdésre nem kapunk választ azoktól, akik ítélkeznek, akik poziciókban vannak, hogy basáskodjanak mások felett, akik arra teszik az életüket, hogy az emberek millióit ne hagyják normálisan élni, szeretni…
Ha valakinek 1,5-2 órányi, felesleges ideje van a vonat indulásáig, és történetesen a Déliből indul a vonata, előtte lélek- és testfrissítésre ajánlom a Budai Vár meglátogatását. Kiinduló pont a Déli-pályaudvar.
Laci mindig azt mondja: miért fárasztom magamat olyan témákkal, amelyek tőlem függetlenül úgy is megtörténnek, ha akarom, ha nem…
Ezt a blogomat csak önös érdekből hoztam létre, hogy egy kicsit vígasztaljam magamat az elmúlt két évben elszenvedett sérelmekért, fájdalmakért, amelyeket nem csak én szenvedtem el, hanem embertársaim is. Igen, kell, hogy az ember kiragadja magát az öldöklő világból, mintha nem is fojtogatnák a torkát, mintha nem is fenyegetné senki sem az ő és családja egészségét, életét, mintha nem is törne az emberek millióinak az életére senki sem…
Igazán sajnálom, hogy pont hétvégére szültem meg ezt a blogomat, de – mint tudjuk – a helyzet fokozódik. A Vihar a biliben projekt javában bontogatja szárnyait.
Kedd éjszaka – szokásomhoz híven – lekapcsoltam a kerti világítást, amikor egy kis macska nyávogását hallottam a kertkapuhoz közel. Ez szokatlan volt számomra. Ám a
Ez egy kissé csalafinta blog. Azt hiszem érdemes végig rágni magatokat, mert lelki ajándékra fogtok lelni.
