Az ember mindig felkészül a legrosszabbra, de valahol meg kell érteni engem is, hogy egyáltalán nem lelkesedem már annyira, ha el kell hagynom otthonomat. Amikor teljes nyugalom vesz körül bennünket, könnyen előfordulhat, hogy másnap reggelre egészen más kép fogad, mint amire emlékeztünk még előző nap.
Nehéz téma, kemény téma. A keménysége néha pont a puhaságánál fogva igaz. Kérdezhetné bárki, hogy éppen öregségemre hülyülök meg? Ki tudja! Mindentől függetlenül ez a téma tetszeni fog nektek.
Most, hogy 3-4 napra úgy letiltott a Face, hogy azt sem tudom, merre van előre vagy hátra, egy kis időt szentelek az elmaradt témáimra.
Most Gellért-hegy egyik eldugott szegletébe kalauzollak el benneteket. Nem bánjátok meg!
A vonat ablakán kibámulva, nézni az elfutó fákat, dombokat, a tavaszi színeket – fenséges, és valódi kikapcsolódás. A Gyermekvasút felejthetetlen élmény.
Szerintem most már itt az ideje, hogy saját szakács könyvet hozzak össze. A blogban szereplő csirkecomb variációt még biztos nem találta ki senki sem. Eki is itt bujkál valahol, az a kis csibész!
Ez a blog legalább annyira zűrös, mint a világ körülöttünk. Mindez csak azért van, mert a nagy főnök, a Youtube nem enged rövid videókat közkinccsé tenni. De miért? Könyörgöm! Így kénytelen voltam én is ellenlépéseket tenni. Hiába, makacs ember hírében állok!
Legyek puha léptű nőstény, mint macskáim közül bármelyik? Akárhogy is iparkodom, lehetetlen, mert csak két lábon állok a Földön, de már ez is kétséges.
Nem jó kimenetelű sztori, nem lélektápláló, még csak humor sem lappang a sorok közt, ám a problémát továbbítottam a blogomnak. Ennél többet nem tehetek.
Jó tanácsok nektek és magamnak, amelyek a családi béke megőrzésére irányulnak és legfőképpen, hogy ne buggyanjunk meg teljesen feleslegesen.
