Már majdnem abba a hibába estem, hogy egyszerre két programot akartam a torkotokon lenyomni. Nem helyes! Mondhatom: nem he-lyes! Így,zajos mivoltomat kicsit finomítva csak is Kew Gardenben (2022.07.24.) szerzett élményemet próbálom felvázolni. Igaz, néha áthallás lesz a vasárnapi témába, de már csak ilyen bonyolult az élet!
Pihenjetek meg egy kicsit, és ennél a hatalmas fánál helyet is foglalhattok, ha nagyon melegetek lenne:
Megmondom őszintén, a vasárnapra (2022.07.25.) esedékes brightoni programhoz nem sok affinitásom társult, mert tudtam, elég nagy gyűrődésnek nézünk elébe. Már épp elég energiát vett ki a szombati Kew Garden-beli kiruccannás is, ahol megdöbbenve tapasztaltam, hogy a hatalmas kiterjedésű területnek a felét sem öntözik. Ennek következtében óriási területek száraz sztyeppékké alakultak a hosszú ideje hiányzó csapadék következtében.
Ennek a növénynek pld. egyáltalán nem ártott a szárazság. Csak röhögött a markában:
- Jó -, gondoltam magamban -, nem öntözik a speciális növényeket, de hogy idén még sok helyen egyáltalán a füvet sem kaszálták le, hatalmas gaztengerben gyönyörködhettünk sok helyen, az én galamb lelkemnek is sok volt. Igaz, a Kaptár környékén direkt szabadjára engedik a természetet, így kedveskednek a kis rovaroknak, méhecskéknek.
Hogy mi is az a Kaptár (The Hive) a későbbiekben kifejtem. Érdemes velem tartani.
Mindennek ellenére – hétvége lévén – eszméletlen embertömeg hullámzott mindenütt a Kew Gardens-ben. A legnagyobb figyelmet elsősorban a kicsik programja váltotta ki. A játszótérre várakozva – ahová be kellett fizetni! – hosszú, tömött sorok álltak, és turnusokban engedték be az elégedett szülőket és a hisztis gyerekeket pontosan egy órányi kalózkodásra. A játszótér fogalmát pedig elsősorban egy dimbes-dombos, jól kialakított, kényelmes csúszdákkal megtűzdelt homokozó merítette ki, ahol a lelkes gyerekek, csatakiáltások kíséretében egymás szemébe, szájába szórhatták a finom homokot.
Egy kis ízelítő a Kaptárról:
Bent is vagyok, kint is vagyok:
Most pedig meghallgatjuk, mit zümmögnek a méhek:
Legjobban a fenti, lyukas tetejű fém szövődmény tetszett, amelyben folytonosan változó éteri zene szólt, és a kis led lámpák világítottak a zene rezgésére. Igaz, hogy a nappali fény miatt ezek egyáltalán nem érvényesülnek, és pont, amikor már élvezhetnénk a fények játékát is, bezárják a kertet, de az elmélyülésre hajlamos férfiak és nők – ha csak nem éppen egy egész gyermek csapat bukdácsol át rajtuk – elrévedhetnek az életfolyam érdekességein, elengedhetik gondolataikat, és érzelmi lufik eregetésével kiüríthetik lelki tárházukat, hogy még értékesebbeket spejzoljanak be. Mindez szigorúan zárójeles téma.
Megnyugtatok mindenkit, a környék csodás. És hogy kik lakhatnak itt? A jelekből egyre következtetek: nem csövesek!
Vasárnap (következő blogom tartalmazza a témát), miközben a tengerparton szerettem volna kiélni fotózási, videózási mániámat, a mobilom bekrepált, nem tudtam, akárhogy is akartam több fotót és videót elkészíteni. Erre mit csináltam? Először is pánik hangulat vett úrrá, és egy csomó anyagomat letöröltem azzal a jelszóval, hogy nekem csak a majom kell, azaz Brighton minden mennyiségben. Ennek pedig az lett a következménye, hogy jó pár anyagom a piszkos múlté…
A Londoni tévelygések sorozat kedvelői megtudhatják, milyen az élet Londonban:
https://simonmara.com/category/london/
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!
INSTAGRAM: simonmara54
(melyet ritkán látogatok)
