Ha mások szempontja szerint is meg próbáljuk megfejteni a történéseket, elérjük saját magunkat, és végre kezet foghatunk magunkkal…
Kerek számhoz, az 50. blogomhoz érkeztem az egyik kedvencemnél, Simonék félrebeszélnek sorozatomban. Ígérem, nem hagyom abba…
Kedvenc sorozatom 60. gyöngyszeméhez érkeztem. Egyet szusszanok ebben a nagy kánikulában!
Én is jófej vagyok! Ilyen gutaütő hőségben a fogpótlás „örömeit” ecsetelem nektek. (Ahogy írok, a laptopom billentyűi szinte okádják a meleget.)
Vége az iskolának, és ilyenkor a gyerekekkel együtt lehet dobbantani, világgá menni, nyaralni. Aki pedig ezt nem teheti meg, itt nyújtom segítő jobb és bal kezem ezzel a bloggal!
Nem rossz, ha az ember előre tud tervezni, és ahhoz irányítja lépteit. Ám, ha valaki áthúzza számításait, jajj, nekünk!!!
Néha szembe találkozunk az igazsággal, és ez időről időre felbukkan a legváratlanabb pillanatban. Igazságainkat nem válogathatjuk meg!
Új megközelítés az ínysorvadást illetően. Vajon van-e köze az ínysorvadásnak a stoppoláshoz? Vagy: aki tud stoppolni zoknit, az könnyebben megkapja az ínysorvadást?
Az életben mindig ott húzódik a kettősség: mert ha csak arra törekszünk, hogy szabadok legyünk, mint a sziklákon ugráló zerge, megtehetjük, hiszen minden csak választás kérdése…
Bár eddig is hétágra sütött a nap, de nem tudtam élvezni… Hiába, ha valaki nem egészséges, semmi nem az igazi… (El ne kiabáljam, a blogom is hibátlanul működik!)
