A főbérlő kamerákat szereltetett fel a lakás különböző pontjain.
Kategória: börtönélet
Ez a nő valahol örök rejtély marad számomra. Ennyi pofon (vagy annál sokkal durvább testi bántalmazás) sem józanítja ki teljesen…
Ez maga az élet. Semmi kendőzés, semmi finomkodás. Akármennyire furcsa, a másik ember nem tud a mi fejünkkel gondolkodni, a mi szívünkkel érezni, de fordítva is igen nehéz, akármennyire próbáljuk a másik mokaszinját hordani – legalább gondolatban.
Hogy is vagyunk mi ezzel a jó madárral? Igen, kirepült 2,5 éves raboskodás után a börtönből a Mester. Vajon hol található a boldogság madara?
Érdekes a sztori, többféle variáció sorakozik fel elménkben hősünkkel kapcsolatban. Meglátjuk…
„…Édesem, amint látod, ez a kis csónak már ránk vár, hogy végre átkeljünk az élet zavaros vizein. Én most már VALÓBAN készen állok, hogy csak a te kezed foghassam örökké…”
„A szükséglet a börtönben is szükséglet – lásd cigaretta, kávé, drog, alkohol beszerzése.”
„Nincsenek arra tekintettel, hogy minden mennyire elképesztően drága. Úgy pazarolnak mások pénzével, el sem hiszed” -, panaszkodik barátnőm, Margarét.
Hogy miért veszem humorosra ezt az agyrém sztorit, aminek valós szenvedői léteznek? Mert már csak kínomban teszem. Úgy gondolom, hogy valami nagyon nem stimmel. Strasszburg majd megmondja.
