Miközben a Facebook hírfolyamát pásztázom tekintetemmel, közben érzem a gyomromban, hogy meg kellene írni, folytatni kellene a sztorit. Azt a sztorit, ahol a férfi hasonlatos egy olyan pókhoz, aki több épület sarkában, szomszédos házak homályos tetőterében szövi hálóját.

Hol a Betonfal utcában látták a szemtanúk befordulni egy sötét kapun, hogy az aktuális áldozatából kiszívja azt a csepp kis lötykölődő vérét, hol pedig egy kicsit arrébb, pár sarokkal arrébb levő háló csapdájához vonul győztes hadvezérként, 46-os léptekkel a vergődő, vadul zümmögő légy asszonyhoz, aki nemrég tünt fel a férfi egén. Sajnos az üstökös szintet nem ütötte meg, így még az elején szétterült, mint a Trabant által eltaposott leveli béka.

Igen, ilyen ez a férfi, állítólag izmos, magas. Mit magas, óriás, mint a sudár jegenyefa, csontos arcberendezéssel, delejes tekintettel. Az állandó cigarettázástól nikotin-sárga ujjai izgatottan motoznak a cigaretta csikkek körül, ha hazugságon kapják őt. Valamelyik ex-szeretője megjelenik a színen, ahogy épp az ügyeletes csaj körül szövi fényes, szivárvánnyal szőtt hálóját.

• Ott a szatyor a sarokban. Aztán vissza ne gyere sör nélkül -, szűrte a szavakat a Mester. Akkorát csapott a semmiből előkerült szeretőjének kövér ülepére, hogy a szomszédban Örzse néni azon nyomban csendre intette három unokáját. És inkább megkente fahéjas, csokikrémmel a palacsintájukat, amit pedig másnapra sütött ki. Szerette volna ugyanis hallani a konyha falon keresztül, mi hír a nagyvilágban.
• Bármikor robbanhat a bomba, a Mester elme hazugságok bombája: 
• 
• Ha jó formában van e nagyszerű him, és elég a szesz a fejében és minden zsigerében, a régi szerető is menedékre talál egy éjszakára, aki próbálna a férfiből valami pénzt kisajtolni. (Hiszen otthon várják a különböző apáktól származó gyerekei. Még az is kétséges, hogy Jolánka ővé-e…)  
•  
• Természetesen a semminél még az is jobb, ha marad éjszakára. Az ágy két némbernek és egy csontos arcberendezéssel rendelkező férfinek is elegendő. Ha mégis soknak bizonyulnának, ott van a férfi lába, mely hatalmasat rug a legközelebb fekvőbe.
• Mi a fenét keresel Te itt? Ki hívott? – S azzal már fordul is a falnak, és tovább horkol  kifordult tekintettel az egyre didergősebb hajnalon. Az ember azt hiszi, hogy bármelyik percben szívinfarktus következtében meghal.

Hihetetlen, hogy a gyomromban érzem az ürge jellemzőit. Tudom, hogy félmosolyával arat a nők körében, talán még az is izgalmas lehet, ahogy egy kicsit meglöki a nő meztelen vállát, mintegy biztatásul, hogy csak adja át magát a hepe-hupás fekhelynek, a több hónapja be nem vetett ágynak, a hulló vakolatnak.

Az iszlám férfiak sárga irigységéből szőtt glóriával a fején rendezi a némbereket, akik élete folyamán egyre többen duruzsolnak körülötte. Mester nem véletlenül lakik a vonat állomás közelében. Néha – ami igen ritkán adatik – kikönyököl az újságpapírral kitámasztott ablakán, cigarettával a kezében, és el-elnézegeti a vágányok karbantartását, a szerelvények lekapcsolását és egymáshoz fűzését. Ebből meríti az ihletet, hogy az asszonyok, az ő asszonyai, akiknek szinte mindegyiknek csinált egy vagy két gyereket, nem sokat vett el belőlük, csak rendezgeti őket. Ez azt jelenti, hogy egymásnak ugrasztja őket. De minek is vette volna el mindet? A kerületi anyakönyvi hivatal kapuján ugyanis ez lenne nagy betűkkel kiírva: MESTER bejárat!

Most viszont már másfél éve börtönben senyved, ám itt sem hagyja el nőinek rendezését – a vérében van eme tevékenység -, gyakorlatilag úgy irányítja a szukáit, hogy egymás ellen kijátssza őket. Elhiteti az egyikkel, hogy már összeveszett a másikkal (riválisáival), például Margaréttal. Vagyis küldjön csak  be neki pénzt a börtönbe, hogy tudjon szerelmes szavakat suttogni a telefonba és mézes-mázos ákombákomokkal, nagy, piros szív formákba írni:

„CSAK TÉGED SZERETLEK”.

Na, menjen már!!!

Margarét pedig fizeti a telót, annak folyamatos töltését, állandóan vitaminnal, kajával, pénzzel látja el nagy lábú szerelmesét, aki magas ívben le sem sajnálja őt. Ha nagy ritkán mégis csak sikerül beszélőn találkozni szerelmével, két percen belül lekiabálja szegény Margarét fejét. Az őrök összefutnak, mert zendüléstől tartanak.

Már másfél éve hitegeti Margarétát, ha kimegy, akkor vele fog élni, és őt szereti csak, ám a háttér információk nem erről zengenek, mint amikor a nejlon zacskóban összegyűjtött víz egyszer csak több lyukon keresztül el kezd ömleni kifelé. És ezt nem lehet megállítani…

• Mégis csak szeret ez az ember engem! Írt nekem egy képeslapot a napokban, amire egy kis, összehajtogatott papír csónakot festettek rá -, újságolja boldogan Margarét nekem levelében. – Ezt írta saját kezűleg a Mester:

Kétségtelen, ő bármikor kész feloldódni a felkínált zsírpárnákban, a fülkagylókat bombázó visszhangos, kásás hangokkal megspékelt nászon.

Fél év múlva spermafelhő sötétíti el majd Fehérvár egét.

A sör fogy. Habzik… De nem sokáig.