Börtönélet (2.) De szép élet, de gyöngy élet!

Nem öröm-mámor a börtönélet. És milyen az emberi sors, amikor az ember azt gondolná, hogy már ennél lejjebb nem juthat, akkor kiderül, hogy igen. Mester számára is hamar kiderült, amikor a fehérvári börtönből átszállították a másikba, a Kapatosba.

Margaréttól tudom: itt kimondottan szadik az örök, és valószínűleg a diri is úgy választotta meg munkatársait, hogy emberi lényük már gyerekkorukban is hiánycikknek számított.

Ha valaki kap csomagot kintről, mire a tényleges címzett kezéhez jut, addigra azt úgy szétszedik, hogy a feladója sem ismerne rá. A kekszeket összekeverik, tehát a sósat az édessel. Van benne logika – de minek fárasztják magukat ezek a jó emberek?

Logikát Margarét hiába is keres, mert nem talál:

„Nincsenek arra tekintettel, hogy minden mennyire elképesztően drága. Úgy pazarolnak mások pénzével, el sem hiszed -, panaszkodik barátnőm, Margarét. – Mindent kiszórnak. Egy 5 kg-os doboz kb 30-40 ezer forintba kerül. Na, most képzeld el, hogy ha a benne levőket már alig lehet felhasználni, mert pld. a borota zselét is kinyomják, így már a fele elszárad, mire ténylegesen felhasználnák stb. Ha vitamint szeretnék beküldeni, akkor egy hétig vizsgálják.”

A fogkrém tubust kettévágják, nincs-e benne bármi vagy annak pont az ellentéte. A csokikat apró darabokra törik akkor is, ha abszolúte lehet látni rajta, hogy eredeti csomagolás.”
Így érezheti magát Margarét, mikor megtudta, mit művel az ő gondosan összeválogatott csomagjával:
 
Persze ekkor is történhetnek csodák, hiszen tudjuk, a börtönlakók és látogatóik eléggé fineszesek tudnak lenni. Nem akarok teljesen egyoldalú lenni, hiszen az őröket is meg lehet érteni valahol. Biztos tapasztalták már számtalanszor, hogy az angyali arcú elítéltnek micsoda csirkefogó tette keserítette meg az ő életüket abban a zárt világban.

A bensőséges karácsonyi ünnep alkalmával sem engednek be sem beiglit – mákosat, diósat -, sem szaloncukrot bevinni.

Nem tudom, hogy tudnak-e különbséget tenni, a bánásmódot illetően, egy olyan rab között, aki valami elég galád dolgot követett el – direkt nem példálózok – és azon elitélt között között, aki (tegyük fel) az éves adóját vette kissé lazán.

Mindenesetre két nappal ezelőtt olvastam egyik londoni újságban, hogy idén – érdekes, nem várták meg az év végét  – 102 börtönben sínylődő vetett véget életének a börtön falain belül. A csúcstartók a Woodhill és szorosan mellette a Milton Keynes – 17-en döntöttek az öngyilkosság mellett. Bár – ahogy mondom – nincs vége még az évnek. Most a statisztika készítője vagy túl optimista volt a statisztika elkészítésében. Lehet, hogy azt gondolta, több elitélt már nem akar öngyilkos lenni.

Pedig az ünnepek még a szabadon élők idegzetét sem kímélik. Ilyenkor döntik el magukban a házaspárok, hogy elválnak örökre.

 

Mi az oka a magas halálozási aránynak? Itt is, mint hazai vizeken: a túlzsúfoltság, az őrök túlterheltsége.

1. rész: A nagy pech!

 

Cikkajánló

2 thoughts on “Börtönélet (2.) De szép élet, de gyöngy élet!

  1. Igen amit leírtál nagyon való, sajnos nem nyaralás annak aki vagy leüli a büntetését, vagy „ártatlanul” és papírok nélkül ül.

    1. Talán egyszer kiderül az igazság, de addig szenvedhet az illető, amíg napfényre kerülnek az igazság morzsái. Drukkolok nagyon.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük