Az ember mindig csalódik ember társaiban. Ez olyan, mint az ár-apály, mely magától értetődő. Akkor jársz a legjobban, ha tudomásul veszed: nem vagyunk egyformák.
Ugye, azt hittétek, hogy már abbahagytam a London PASS boncolgatását. Ah, dehogy, csak egy kis levegőt vettem…
Ez tényleg maga az iszonyat, a fertő. A mozgó képen látható egy nő mellbimbaja! Menten elájulok, magam mellé esem! Na, és az a kis maradék, csepp eszem hová teszem?
Ki szereti, ha minden percben valami szörnyűség vár valamelyik sarokból kiugorva vagy a kanyar végén leüvöltik a fejét sátánfik? Akinek ez a szíve vágya, jó helyen jár! Irány a London Tombs!
Mi történik akkor, ha áramszünet van? Mi van akkor, ha ez az áramszünet több órán keresztül tart? Mi van akkor, ha…
Lelkiismeret-furdalásom van veletek szemben: a helyett, hogy a világirodalom gyöngyszemeivel – vagyis az én verseimmel – halmoználak el bennetek, helyette mindenféle maszatot dobok közétek…
Ezek a járművek egyenként kész csodaszámba mennek. Még én is értékeltem, pedig a műszaki felkészültségem egyenlő a nullával. És mégis…
Milyen szerencse, hogy van egy olyan blog sorozat, amit nem kell komolyan venni, ahol eleresztheted a fantáziád! Igen, jó helyen jársz!
Bár egy hónappal ezelőtti eseményt „bolygatunk meg”, de a szálak nincsenek elvarrva. Mivel ez utóbbi megállapítás nő „tollából” ered, ez teljesen helyénvaló – azt hiszem.
„Én számítok rád!” -, ez nem mindig hangzik jól, mert terhet rakunk a másik vállára akaratlanul is…