Fogas kérdés (3.) Szökésben a rabok!

 

 

Amikor több mint egy órás igen kemény kezelés után bekerül az implantátum a szánkba, hálát adunk a jó Istennek, hogy még létezünk egyáltalán. És amikor a rágásra kerül a sor…

Igen, a rágás nagyon kínos műveletnek számított napokig, hetekig. Tehát az örömforrás fájdalmas élménnyé alakult át. Az ételt sem tudtam eléggé megrágni, az antibiotikumok is megtették a magukét, az emésztésem padlót fogott. A probiotikumok pedig nem sokat értek!

 

 

Még azt is meggondoltam, hogy mikor és hogyan igyak.

Csak a gyakorlat mutatja meg igazán, mi az, ami problémát jelenthet a műtétek közben.

El nem fogjátok hinni nekem. A legnagyobb problémám az volt, hogy egy órán keresztül hihetetlen eszközökkel ügyködött a drága doktor úr, aki valóban értette a dolgát. Ez ugyan megnyugtató volt számomra, de a feszültségtől, a kiszolgáltatottságtól nem voltam se holt, sem eleven.

 

Miközben jó egy órán keresztül kitátom a számat, valamilyen pontra nézek, ami pihentető számomra, lehetőleg valami olyasmire, ami az élettel kapcsolatos. Tehát nem egy foltra a plafonon. Ha lehet egy ablakra, ahonnan természetes fény szüremlik be. Viszont az orvosi lámpa – olyan, mint egy fényszóró, amiket a falakon átmászott rabokra irányítanak – pontosan az ember szemébe világít. Na, ez tudott zavarni.

Az asszisztens nő erre a problémára azt mondta nagyon okosan, hogy csukjam be akkor a szemem. “Viszont az teljesen lehetetlen -, feleltem -, mert akkor még jobban nőne a kiszolgáltatottság érzése.” Erre mondják egyesek: “Bonyolult, bonyolult ez a nő!”

Ezen a problémán sokat méláztam már otthoni berkekben, mikor egyszer csak megoldottnak nyilvánítottam eme kolosszális kérdést. Igen, ha legközelebb megyek, napszemüveget teszek fel kezelés közben, és akkor majd nem fog zavarni a “fényszóró”. Látjátok, ilyen dilis tud lenni az ember.

Nem is tudom, melyik élményem  volt a durvább, a ciszta kezelése, ami ugyan kis műtétnek számított, vagy az implantátum beültetése… Ám a ciszta kezelése volt olyan “élménydús”, mint az alsó állkapcsomba beültetett implantátumi hadművelet. Ahogy a doktor úr közvetítette nekem, mint egy focimeccsen a riporter, mit is fog csinálni a következő percekben… Megfagyott bennem a vér. Viszont az volt benne a szép, hogy nem volt lehetőségem meghátrálni. És ez volt a szerencsém.

 

1. rész (Amikor én még kislány voltam) 

2. rész (Az olcsóbb a drágább?) 

3. rész (Szökésben a rabok)

4. rész (Oregano olaj – mint antibiotikum)

5. rész (Bocs, rossz ajtón jöttem be!)

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük