Kitiltott személy (16.) A Face miért büntet, avagy miért nyeri el a JÓ a méltó büntetését?

Kezdjük viszont az elején, csak szépen, sorban. Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren túl élt egy gonosz király, akinek annyi alattvalója volt, mint égen a csillagok. Ez a király elhatározta, hogy az Óperencián inneni embereket is igájába hajtja, hiszen hol van előírva, milyen Franc együttélési szabályzat írja elő, hogy csak az Óperenciás-tengeren túl fejtheti ki áldásos tevékenységét, és hajthatja őrületbe agyament intézkedéseivel az alattvalóit?

• Ez tényleg sok!  – kiáltottam fel tegnap délután, mikor gyanútlanul felmentem a Facebook oldalamra, és elhűlve látom, hogy valami Csányi-féle befektetési businessbe csöppentem nyakig. Olyan ideges lettem, mikor megláttam, hogy el sem olvastam figyelmesen, pontosan mi az, mert csak úgy sütött róla a fekália. Valaki a nevemben megosztott egy messziről bűzlő átverést, ráadásul 96 embernek kiment az a megosztás. Sőt, még az én nevemben nyilatkoztak egy kommentben, hogy milyen nagyszerű befektetés az a hányadék.

Azt a betyár mindenit neki! Gyorsan jelszót cseréltem, biztonsági intézkedéseket tettem, és bal kézről még 13, hasonlóan kéretlen tartalomtól szabadultam meg záros határidőn belül. Majd egy újabb csellel még biztonságosabbá tettem a fiókomat – egy jó ismerősöm tanácsára -, kétlépcsős bejelentkezést vezettem be. Ez azt jelenti, ha valaki – akár én is – a megszokott eszköztől eltérően másról szeretne bejelentkezni a fiókomba, akkor a telefonomon megjelenő kódot kell beütnie minden alkalommal. Ez azért hasznos, mert ha ténylegesen egy idegen szeretne bemenni a Facebook oldalamra, nem tud, hiszen a mobilom nálam van.

Na, ezt túléltem, és aránylag hamar lezajlott, tiszta lett a kép. És azt is megfigyeltem, hogy jó páran reagáltak rá. Közülük többen mondták: nem hitték, hogy én  voltam, mert rám egyáltalán nem jellemző az ilyen jellegű témák megosztása. Ez megnyugtatott.

Másnapra virradva már hajnalban talpon voltam, mivel, hogy kivetett az ágy. Öt óra – úgy látszik – elég volt az alvásból. Rendben, let’s go a Facebook – levezető gyakorlat gyanánt. Mondom magamban, valami igen laza fényeffektusokkal átszőtt fotót teszek ki.

Nem engedi a Face. Miért nem?

„A közösség kéretlen tartalmakkal szembeni védelme érdekében korlátozzuk, hogy adott időn belül milyen gyakran tudsz bejegyzéseket közzétenni, hozzászólni, illetve egyéb műveleteket végrehajtani. Később újra megpróbálhatod.” Rendesek voltak, mert azt mondták, hogy jelezhetek, ha nem értek ezzel az intézkedéssel egyet. Jeleztem. Már eltelt egy óra, és még nem változott a helyzet. Vajon mit jelent az, hogy „Később újra megpróbálhatod”?

Eddig csak napokban, órákban adták meg a letiltást, most pedig „Később újra megpróbálhatod!”

Újabb mértékegység van kibontakozóban, amely így hangzik: „Később újra megpróbálhatod” = végtelenített egyenes (mely a kanyarokban úgy tűnik, mintha még sem lenne egyenes)

Már délután fél három. A helyzet változatlan. De mi a kő nyúl-apó? Nagy nehezen, de tényleg csűrés-csavarás árán megtudtam, hogy azért vagyok letiltva, azaz büntiben, mert valaki a nevemben Csányi-féle mocskos szemétláda anyagot szórt szét a Face oldalán. Mintha én tehettem volna erről. Azt hittem, hogy ez számukra kristálytisztán kiderült, hogy én – kérem szépen – az ÁLDOZAT vagyok.

Igazából replikázni nem tudok, ők meghatározzák, hogy én vagyok a HUNYÓ, mint amikor az óvónéni kiosztja a szerepet a gyerekek között egy mesejáték előtt.

• Te, Pistike a vasorrú bába leszel, te, pedig Terike a királylány, te pedig Mara a Hunyó. Viszont szemet hunytak a fölött, hogy a Facebook fiókomat feltörték. Az teljesen mellékes dolog.

Végül is megnyugodtam, hiszen ki tudja, hogy gyerekkorukban milyen mesét olvasott nekik édesanyjuk lefekvés előtt? Lehet, hogy olyan mesékkel tömte buksijukat, ahol a rossz elnyerte méltó jutalmát, a jónak pedig postázták a megérdemelt büntetését kedvességéért, jó magaviseletéért.