Ganoderma-Életelixír (9.) Krakkópuszta – ahol az Organo Goldosok is feltöltekeztek!

Mint tudjátok, kis stílű emberhez nem csatlakoznék, akármennyire is jó lenne maga, a rendszer, amit képvisel. Sokkal inkább értékelem a nagyvonalú, humoros, célirányos, és amikor az események úgy kívánják, kemény és következetes vezetőket. A jó vezető “csak” annyit vár el a másiktól, mint amennyit magától. Gyulai Szilveszter gyémánt szintet ért el hét év alatt. Persze az is lehet, hogy kevesebb időt vett igénybe ez a fantasztikus teljesítmény, egy viszont tuti: nem arra várt, hogy, a körülményei optimálisak legyenek, mert akkor majd elkezdi az üzletet. Az Organo Gold által kínált koncepcióban nagy fantáziát látott – hiszen az emberiség minimum 80 %-a kávézik, a maradék 20 % pedig a teát kedveli. Belevágott – a mi legnagyobb örömünkre. A kezdetek kezdetén ugyanolyan nehézségeket kellet legyőznie, mint bármelyikünknek.

A kérdés: felvállalod-e, hogy változtatsz a körülményeiden, vagy pedig maradsz a komfortzónádon belül örökös magyarázkodásra ítélve (miért nem úgy stb.), de mindig a körülményeknek és persze magadnak kiszolgáltatva. (Az én korosztályomra eléggé jellemző: az unokázás mögé bújik, tehát van mire hivatkoznia: “neki nincs ideje”…) Ezt a gondolatot befejezve, meg kell állapítanom: nagy szerencsénk van, hogy “használható”, gyakorlatias vezetőnk van, aki nem beszél rébuszokban. Ő a mi gyémánt vezérkosunk, aki az utunkat meghatározza és megmutatja, hogy merre menjünk. A beköszöntő fotón éppen a hollókői vár egyik fennséges, szédítő magasságban felhúzott falához támaszkodunk nagy egyetértésben.

 

(2020. október 16-18.)

Ahogy a fő útról bekanyarodtam Lucfalvánál, ami szinte a térképen sincs rajta, akkor már tudtam, hogy nyomon vagyok. (A beköszöntő képhez írt szokatlanul hosszú szöveget nem véletlenül egy boldog szarvasmarhával kötöttem át az élménybeszámolóhoz, ugyanis az út mentén állandóan felbukkantak elégedetten legelésző csordák.) Egyébként úgy tudtam meg, valójában hol kell letérnem a 21-es útról, hogy fél órával a megérkezésem előtt egy benzinkútnál megkérdeztem két melós ruhát viselő férfit, tudják-e, hol van Krakkópuszta. Szerencsére az egyik overálos nemrégen ott dolgozott, és így részletesen elmondta, mire figyeljek.

Csak egy kis aprócska tábla közli a vándorral, egy borzasztó köves-földes útra kell letérnünk ahhoz, hogy megérkezzünk a szent természetbe, ahol harapni lehet a levegőt, illatorgia fogadja az oda látogatót. Nem beszélve a látványról! Hirtelen azt sem tudtam, hová nézzek, mert a dimbes-dombos-erdős-mezős-tavas táj erős érzelmeket váltott ki belőlem. Egy sas körözött egy magas domb fölött – mintegy mozgó gif. Többek között ilyen érzésem volt: EZ IGEN!

Ahogy kipattantam a kis kopottas Susukimból, a parkolótól pár percnyire készítettem hirtelen felindulásból egy rövid kis videót. Ez a felfokozott, várakozásteli érzés – szerintem – átjött a videón is:

Nem csalódtam. Ahogy talajt fogott a talpam, rögtön elfelejtettem az intelmekkel terhes hétköznapokat, és zökkenőmentesen áthelyeztem magamat a környezetvédelmi tájba szervesen bele illeszkedő Krakkópuszta jelenébe. A belső és külső történések kellős közepébe kerültünk mindannyian, akik ott voltunk. (Javaslom, hogy a képekre ráklikkelve, nagyobb, élvezhetőbb fotókat kaptok.)

Persze a tréningről nem maradhatott ki Rozi – igaz, önös elképzeléseit akarta minen áron elfogadtatni velünk:

Rozi, a border collie kutyák gyöngye elejétől kezdve kísérő jelenség volt köreinkben. És akkora kitartással követelte, hogy játsszunk vele, amely viselkedést akár leckeként is felfoghatjuk. Nekünk is ennyire ragaszkodnunk kell céljaihkhoz. Persze nem árt, ha ki is tűzzük, méghozzá írásos formában is. Nem elég, hogy az elménkben gomolyog. Többek között erről is szó volt a nagy, főnöki sátorban, de arról is, hogy milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre, ha népszerűsíteni szeretnénk az Organo Gold termékeit, amelyek messzemenően hatékonyak az egészség helyreállításában.

Vasárnap délelőtt kihasználtuk, hogy jó idő volt a szabadtéri tréningre:

 

Le kell szögezni: ha valaki nem fogyaszt ganoderma termékeket, akkor bizony véleményt sem tud formálni azokról, nem tapasztal meg semmit – ez magától értetődő. Ha pedig nincs véleménye a teák, kávék és a fogyást, testformálást elősegítő shake ízéről, hatásmechanizmusáról, amelyeket saját sejtjeivel láttamozza, akkor nincs is miről beszélni.

Itt még a depresszióra hajlamosak is rendezik soraikat:

 

Vermes Péter, a gondoskodó édesapa a két, izgő-mozgó csoda huncut ikrekkel:

Az óriás kondérok rejtelmei nagy vonzást gyakoroltak mindannyiunkra, hiszen nemcsak az elmét kell táplálni, hanem az esendő testet is. Biztosra veszem, senki sem maradt éhen. Micsoda pörköltök, ropogós és mégis omló sült kacsa és társai tették emlékezetessé ezt a hosszú hétvégét! A beszélgetés, az együtt töltött idő feltöltött bennünket.

Tájkép csata után, amikor már a morzsákat sem kell letörölni az asztalról:

 

Ezt a fotót Blonszki Szilvitől vettem kölcsön, mert annyira aranyos. Reggeli előtt csacsinézőben:

Már a búcsú perceiben fedeztem fel ezt a kis cseles csúszkát, amelyen aprókat sikongatva élvezhettem egy percre a lebegés örömét.

És ha már Nógrád megyében jártunk, valóban kár lett volna kihagyni a világörökség egyik gyöngyszemét, a hollókői várat, amely a XIII. századból maradt ránk. Romos, bár felújított állapotában magasodik a táj fölé.

Haditerv megtanácskozása: hogyan vegyük be a várat?

Lépcsőmászás előtt és után:

Az Organo Gold győztes csapata nem szeszes itallal “erősíti” sorait, hanem a ganodermát tartalmazó kávé különlegességekkel:

Miután számtalan lépcsőt másztunk meg, csodálattal vegyes, szent borzadállyal tekintettünk le az Öregtorony ormáról. Szinte győztes hadvezérnek érezhettük magunkat valamennyien. Na, jó, csak a magam nevében beszélek: győztes hadvezérnek éreztem magam Gyulai Szilveszter oldalán (Lásd: beköszöntő kép.) Pontosítok: egy győztes hadvezér szárnysegédjeként elégedetten néztem szét az alattunk elterülő tájon. Ezt nektek is látni kell!

Gyertek velünk, megéri!

Akármennyire furcsa, de ez az 1. része ennek a sorozatnak:
Simonék félrebeszélnek 87. (Egy ősi titok, avagy minek dőltem be megint?)
                                        2. (Már megint olyan kis nyanya vagy!)
                                        3. (Gyanúsan jó ez a kávé!)
                                        4. (Nem hiszek az “ilyenekben”!)
                                        5. (Nekem csak egyetlen bátyám van!)
                                        6. (Mi legyen a csemeténk, ha felnő? “Csak nem piramisról van                                                                                                                                               szó?”
                                        7. (Super Sutarday Kecskeméten!)
                                        8. (Ajándékba kapott hónapok)
                                        9. (Krakkópuszta – ahol az Organo Goldosok is feltöltekeztek!)

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! 

INSTAGRAM: simonmara54

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?