Mielőtt bárki mondaná, amit már annyiszor hallottam:

  • Könnyű neked Mara!

inkább csendesüljön el tudata és figyeljen minden szavamra.

Most 2020 januárjának vége felé járunk. (Ez a blog, mint látjátok, két hónapra nyúlik vissza.) És ez a történet tavaly év karácsonya előtt pár nappal kezdődött, amikor fenekestől fordult fel minden. Ugyanis az utóbbi hónapok arról szóltak egyre inkább, hogy Laci nem érezte magát jól a bőrében, panaszkodott, nyavajgott. Rajtam akarta leverni testi nyomorát, mint Ludas Matyi Döbrögin az őt ért igazságtalanságot. A probléma neve prosztata.

Leadtam tudatomnak a házi feladatot: “valami megoldást kell találni, semmi kétség”. Erre kaptam egy kávé parti meghívást régi ismerősömtől, volt kolléganőmtől, Mayától. Elmentem hozzá, hiszen mi bajom származott volna, ha információkat gyűjtök be a nagy világból?

Kiderült, hogy az Organo Gold termékcsalád minden tagja, legyen az kávé vagy tea, a kedvenc – vanillia és csoki ízű – shake – tartalmaz ganoderma gombát. Már pedig az emberiség 80 százaléka iszik vagy teát, vagy kávét, vagy mind a kettőt. Tehát nincs más hátra, mint a szokásainkat egy kicsit megváltoztatni.

Férjem nem örült a változásnak, mint ahogy sosem örült semmilyen változásnak, mivel tudja, ekkor újabb feladatok tornyosulnak eléje. Igaz, hogy az addigi rendszere egyáltalán nem vezetett eredményre, az viszont egyáltalán nem számított. Nekem viszont annál inkább, hiszen a helyzet “fokozódott”.

Hatalmas nagy veszekedés árán végül is erőszakkal győztem, melynek végereményeképpen el kezdte inni a zöld teát, néha már a kávéra is rávetemedett, 3×2 spórát is szedett, sőt, még a vanillia ízű shake-ből is egy adagot elfogyasztott naponta.

Ennek meg is lett az eredménye, hiszen tíz nap elteltével azt mondta: “azt a két spórát ne hogy eladd bárkinek, mert az enyém”. Majd pár nap múlva: “Te nem tudod, milyen jó érzés, ha valaki tud pisilni rendesen”. Ugyan obszcénul hangzik, amiről éppen beszélek, ám most véletlenül nem szándékozom közönségesen viselkedni, de nevén kell nevezni a dolgokat, mert akkor egyesek esetleg félreértenek.

Kb. két hónapnak kellett eltelnie, spóra-tea-kávé-shake társítással, mikor Laci megállapította:

  • Megszünt az fájdalma, amit az ágyékához közeli helyen érzett éjjel-nappal.

Akinek már voltak fájdalmai, amelyek állandó hű tarsai voltak az életének, tudja, milyen jó érzés attól megszabadulni.

Döncit pedig nem hagyom ki a sorból – Gizike kutyáját, aki nálunk telel -, mert a múlt héten fodrászhoz mentem biciklire pattanva. Ahhoz a Katihoz, aki úgy van beírva a telefonkönyvembe: Csövi Kati. Ugyanis ő is egy kóbor kutyát fogadott be az utcáról. Szóval ez egy jó kis 20-25 perces kerékpár út. Nem vettem észre, hogy Dönci apró lábain követ. A kapu előtt megvárt, majd – miután nyeregbe pattantam – kocogott haza. Ám ez a kis túra neki annyira megártott, hogy gyakorlatilag aznap már meg sem tudott moccanni. Kiment az élet a lábából.

Azt hittük, hogy másnapra kipiheni magát, de ugyanolyan rozzant állapotban találtuk, mint előző nap. Először shake-t adtam neki. Fel is hörpintette. Még kis vakkantásokkal nyugtázta elégedettségét. Másnap azonban nem akart már ilyen furcsa, számára túl édes nedüt inni, ezért áttértem az egy spórára naponta, amit a reggeli zabkásájába csempésztem. (Ti tudtátok, hogy a zabkása kimondottan egészséges a kutyáknak, nagyon jó az emésztésüknek?)

(Ebből a blogból megtudhattok néhány adatot Dönciről: Simonék félrebeszélnek (85.) A vidám barakk avagy Dönci költözködik).

Azóta már egy hét eltelt, és szép lassan, napról napra egyre virgoncabb és strapabíróbb ez a kis eb. Igen, ő sem akar kimaradni a tavaszi zsongásból.

Befejezésül pedig: így nőjön meg az amúgy sem kis orrom, mint Pinocciónak – a fából faragott kisfiúnak -, amikor hazudott:
Akármennyire furcsa, de ez az 1. része ennek a sorozatnak:
Simonék félrebeszélnek 87. (Egy ősi titok, avagy minek dőltem be megint?)
                                        2. (Már megint olyan kis nyanya vagy!)
                                        3. (Gyanúsan jó ez a kávé!)
                                        4. (Nem hiszek az “ilyenekben”!)
                                        5. (Nekem csak egyetlen bátyám van!)
                                        6. (Mi legyen a csemeténk, ha felnő? “Csak nem piramisról van                                               szó?”)

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! 

INSTAGRAM: simonmara54