Bár sok minden ellene szólt ennek a kora tavaszi evezésnek, hiszen kimondottan kellemetlen, hideg, borongós időjárás volt egész nap…
Év: 2017
„…Édesem, amint látod, ez a kis csónak már ránk vár, hogy végre átkeljünk az élet zavaros vizein. Én most már VALÓBAN készen állok, hogy csak a te kezed foghassam örökké…”
Halálra unnám magamat, ha mindenkinek ugyanaz lenne a véleménye, mint nekem. Szerencsére nem így van…
Átléptem határaimat, és NŐNAP alkalmából kívánom, hogy Ti is gyakran találkozzatok a MINDEN fogalmával.
Ti házatok táján is tapasztaljátok, hogy a Face önkényesen kitöröl ismerőseitek közül egyet, kettőt, hármat naponta? Mert most ilyen szelek fújnak nálam…
Vannak olyan emberek, akik szinte kikérik maguknak, hogy kedvesek legyünk hozzájuk. Aztán persze sikerre viszik, hogy teljesen megfagyjon körülöttük a levegő is!
Igaz, közel húsz évvel ezelőtt írtam ezt a verset, de már – úgy látszik – akkor is zűrösnek tűnt világunk.
Hogyan tudjátok „levadászni” a vízen ringó kávézót? És egy kis hangulat, mely kevéssé csíphető fülön.
Meddig tart az átmeneti állapot. És az az átmeneti állapot fagyhalál közeli állapot? Nem! Egyre inkább nem! Tudom, egyeseknek fájhat!
A net hihetetlen, végtelenített vadászmezőt, terülj-terülj asztalkát jelent egyes net patkányoknak. És nem tudsz olyan nyakatekerten gondolkodni, hogy ne próbálnának túljárni az eszeden!
