Kedves Barátaim és Ellenségeim!

Az ember állandó elhatározásokra jut, és döntéseket hoz. Nem mindig a legmegfelelőbbet.

Már régóta szemezek azzal a témával, hogy pár hétre kivonom magam a forgalomból, a blogírásból, mely szerves része életemnek. Mondhatom azt is, hogy olyanok vagyunk mi együtt – mármint a blogírással -, mint a fonott kalács: puha, omlós, kicsit ragacsos, néha nyúlós, ám mégis ha elolvassátok írásaimat, egy kicsit mások lesztek. Mert szép, piros pozsgásra sültök a szavaim kemencéjében. Majd a hétköznapok lapátjára teszlek bennetek, és azt mondom:

Isten veled, Te drága Kismalac!

Hogy miért ez a nagy porhintés? Vajon mit akarok nektek mondani? Restanciám húz le, mint egy súlyos kő nehezék, melyet rá kötöttek a nyakamra. Bizony, úgy nehéz a járás.

Egy regényt elkezdtem két évvel ezelőtt, és be kell fejeznem. Jó, amikor az ember tudja, hogy mit kell tennie meg rossz is. Mert a mostani életformámtól búcsúznom kell és tőletek is egy kicsit. Egyik szemem sír, a másik meg nevet.

Nem végleg búcsúzom, de hiányom, remélem hiányjel lesz egyeseknek. Tudnotok kell, hogy egy hihetetlenül izgalmas regényen dolgozom. Baromira jó lesz, és nem azért, mert én mondom, hanem azért, mert én írom. Remélem, értitek.

Ezt a regényt a jelen kor íratta és íratja velem, igen kompatibilis a XXI. századdal és veletek.

Szeretni és imádni fogjátok, nem fogjátok tudni abbahagyni az olvasását. Miért? Mert a TÉMA az alábbi: szerelem – még szép -, őrület – huhh! -, pofára esés – ja! -, krimi – basszus.

INSTAGRAM: simonmara54