A véletlenek sosem véletlenek Ültem a buszon, és láttam, hogy fiatal – 30 körüli – srácok elmélyülten beszélgetnek. Közülük az egyik, egy magas, hosszú bőrkabátban, speciális, ovális arcú,
Év: 2015

Egy görbe hétvége Londonban (Tudjátok, két hétig nem voltam internet közelben, ezért egy kissé összetornyosultak az anyagaim, de úgy döntöttem, nem zavar az idő-elcsúszás!) Már

Only for members! (Csak tagoknak!) Ha nyitott vagy az új befogadására, ha nem visznek el technikai csodák által készen kapott élmények teljesen esténként… Ha a

(A beköszöntő kép Michael Schneidhofer megosztásából származik) Hárem a kislány! Mint tudjuk, London a legkülönbözőbb típusú népek olvasztó tégelye. Ezen tégelybe került nemzetek meg próbálják

Egy újabb „gyöngyszemre” bukkantam a nagy blog katyvaszomban. Még egyszer ilyen jól nem tudnám ezt a témát megírni. Az írás olyan, mint az időutazás, ha nem vagy épp ott akkor, azon a helyen, ahonnan aztán elrepülsz más időzónába, soha nem tudod meglépni.

Menjen mindenki a sunyiba! Helyszín: London. Tizenhárom napig nem volt internetünk. Ez alatt az idő alatt már több ízben el lehet patkolni a méregtől. Nem

Eső vízben fürödni de jó! Július 18. London: ennek a kutyának a gazdája nem engedte magát lefényképezni, pedig egy sajátságos, idősebb nőci volt. Elmesélte, hogy
Tök depi Síri hangon elbúcsúztam. Úgy éreztem, hegyomlás alá kerültem. Elfogyott a levegő és a napfénytől teljesen elzáródtam, portól, mocsoktól elvakultan zokogva borultam az asztal
Remeg az „aggok háza” belsőd és nyirkos Kezed, előjegyzésbe vett a végzeted. Előtte sokáig összekucorodva egy pontra Koncentrálva meredsz, várod s megkapod Az égi harsonajelet.

Jó, hogy így, édes kettesben lehetünk, mert őszinte lehetsz saját magadhoz végre. Ennél jobb nem történhet veled mostanában!