NEM KELL
Milyen könnyű is szívünk,
Gondolod együgyűn,
Ha nem kell írni,
Nem kell megtenni,
Nem kell hívni,
Nem kell erőlködni,
Nem kell szépnek és
Okosnak tűnni,
Mások egén üstökösként
Feltűnni,
Vitorlát bontani,
Nem kell játszani,
Nem kell remegni,
Hányingerrel veszkölődni,
Dallamok után bóklászni,
Nézni a csendet,
A holdra kémlelni,
Hallgatni a zajban,
A surranó avarban,
Nem kell búval bélelni
Fekhelyed,
Az allergiától szenvedned,
Meglátni a nyomort,
Védekezni a rossztól,
A jótól, hiszen semmi
Sem biztos, semmi
Sem szent,
Szennyes inget mosni,
Mely egyre szennyesebb.
Csak egy van hátra.
Fordíts hátat a falnak, a
Mának, a holnapnak
És magadnak. Ez viszont
ne tagadd – kemény
Feladat, mert a számításból
Ki ne hagyd: ha voltál valaki
Valaha, már te sem vagy az.
(Ez a versem az ÉRZELEMRÉSZVÉNYEK 2. kötetéből van)
És ugyan ilyet sosem csináltam, de mégis úgy érzem,
ehhez tartozik: Semmi, azaz a nagy ZÉRÓ!
Itt pedig néhány versem linkje!
ŐSZ-INTE BUDAFOKRÓL RÁCKEVÉRE MENVE
Nincs kecmec
Egyszerre kettőt szeretek
A NÉMA MÚ DALA
Vulcanica, Hungarica
Nárcizmus
Árvizi hajósok
Édesanyám
Menni fog ez neked?
Milyen jó…
Emberedre találtál bennem!
AKÁR EGY FÉLISTEN
Csőbe húzott üvöltés
Oly ismerősen tekereg...
Kis éji krosnyogás
Amíg dereng
Az aratás gyönyöre
(Nem kell)
Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…
