Vajon kinek a megbízásából?

Lementem a helyi élelmiszer boltba. Nem tudom, melyik cég üzemelteti. Mindegy. Állok a tejtermékes polcoknál. Ásítok közben nagyokat. Nincs Kaukázusi kefir. Miért pont azt akarom? Mellettem áll egy szintén gyűrött krapek, ő sem vesz semmit. Arrébb megyek, a mirelitekhez. Állok és nagyokat ásítok. Nem, itt sincs semmi sem. Áll mellettem a gyűrött. Üveges szemekkel bámulja a semmit. Végül ő sem vesz semmit.

Megyek a konzervekhez: piszkosul nagyokat ásítok, majd kiesek a számon keresztül. Áll mellettem a gyűrött. Ő sem vesz semmit sem.

Nagy forgalmat bonyolítottunk le mi ketten. Végül csak puffancs zsömlét vettem, amely magától kirepül a konyha ablakon.

Mara (ÖRI) Hari, aki várja a földönkívüliek jöttét, ezért ő is úgy néz ki pontosan:

Ahogy baktatok haza, hallom, hogy a mobilom már megint akciózik: két fotót készített a táskám tartalmáról, a nagy semmiről.

Szóval ilyen képeket készít a telefon mobilom:

Kinek a megbízásából?

De lefüleltem. Még mielőtt elküldte volna a – bár igaz, most egészen fehér – a semmiről szóló dokumentumok következő adagját valamelyik békés lelkű barátomnak, hogy az egész napját félrecsessze, leállítottam.

Nekem is van szívem!

És hogy oldjam a feszültséget, olvassátok el lazításképpen a Szöszi-NET 3. részét!

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted! S utána tedd a kezedet a szívedre…