(Ez egy kitűnő írás, amiben láttatom saját személyemen keresztül, mi mindent megtesz az ember, hogy a nehézségeket elkerülje, bár szeretné, ha sikereket érne el. Ám a sikerért nem tesz meg mindent…)

Elképesztő, mert leültem közétek, mint kiskoromban amikor magam köré gyűjtöttem a dörmögő macit, a hosszú hajú Piroska babát, a böngyör műhajú Tündit és még néhányat kedvenc játékaim közül. És elkezdtem nekik mesélni:

Szerelmes vagyok! Ez csak azért buggyant ki belőlem ilyen elementáris erővel, mert épp valami oltárí jó számot hallok a Petőfi Rádióban, miközben körmölöm soraimat, és végre egyetlen csemetém, aki tegnap jött haza Londonból, elhagyta az egyetlen laptopot. Szóval mint tudjátok, a jó zenével egyszerűen simán be lehet terelni az erdőbe.

Ezt a témát – bár igen nyomatékos életünkben – mégis „delete” gombbal egy kicsit törlöm, de a nyomát még itt hagyom a „papíron”, mert a szerelem az az állapot, amikor az ember felfokozottan imád élni. Észre vesz olyan dolgokat, amelyeket egyébként semmiképpen sem, példának okáért a fák ágai között megbújó madár fészket. A másik, szeretett lényen keresztül annyi energiát kap a hétköznapi élet gyűrődéseinek a kivédéséhez, amit különben senkitől, semmitől nem kaphat meg.

Tudjátok mit! Mégis csak maradok ennél a témánál, pedig annyira hivatalos hangnemben akartam veletek „tárgyalni” arról, hogy mindenki bizonyos mértékig azonos rugóra jár. Csak valaki ezt bevallja, valaki pedig hihetetlenül megjátssza az agyát. Tehát a szerelem, mint a szeretet egyik legmagasabb hevületű, az emberiség művészeti ágait mozgató érzésköteg, mely nagy csodákra sarkallja a vele eggyé váló ember fiát, lányát.

Remélem, egyetértetek velem. Aztán – oda nézz! Hová akarok kilyukadni! Oda, hogy az online üzlet szerelmem tárgya. Még nem sikerült meghódítanom, bár már a lábainál heverek. Sok sebből vérzek, hatalmas lila-kék foltok a szemem alatt, a fejemet is leborotváltam a kedvéért, hogy kegyeibe férkőzzek!

Tudom, nem tettem meg mindent, sőt, nagyon keveset, hogy kedvesen megcirógasson, buksimat megsimogassa, lágy hangon súgja a fülembe:

– Te vagy nekem a legszebb, a legkedvesebb!

Nézzük, mi mindent nem tettem meg azért, hogy a szereteten kívül, ami szintén fő mozgató rugója az emberiségnek, a PÉNZ is megtaláljon engem az üzlet kapcsán. Hiszen én is pénzből élek…

Pár hónapja vagyok az üzletben, és már annyit tudok, hogy egy profi blogrendszer örökös „rabjává” váltam. Miért? Mert ez az online blogrendszer lehetővé teszi az automatizmust.

Jól látod, de azért lefordítom: megírok egy blogot, nagy nehezen kiposztolom, és már rég elfelejtettem, de ezek a blogok keringenek az internet érrendszerében, mint a fellőtt szputnyikok. És kifejtik hatásukat a kiposztolás után még hónapokig, évekig. Nem lehet tudni, hogy „repül a nehéz kő, kit hogyan talál meg…”

Tehát az internet, mint az Aladin lámpájának a jó szelleme, azt kérdezi tőlem:

– Mit parancsolsz, kis gazdám?

És ha Te vagy az Aladin, és tudod, hogyan kell a lámpából kicsalni a jó szellemet, akkor mákod van. Tudom, annyira gonosz vagyok, mert amikor már kezdted beleélni magad, hogy elég, ha ehhez a rendszerhez csatlakozol, és akkor már minden o.k., akkor neked szembesülni kell a bazi nagy igazsággal!

Tanulnod kell az online marketing szakmát! Hékás! Ébredj fel! Erőfeszítéseket kell tenned, kellő alázattal kell tanulnod a nagyoktól, akár simán, pofátlanul lemásolhatod őket. Csak csinálj valamit!

Például vedd meg az Inner Circle tudáscsomagot! Ez még várat magára nálam is. Mondom, sok restanciám van még. Például nem laktam be a Kalatu blogrendszert, nem rendszereztem, nem tettem átláthatóvá. Szegény, tévelygő ember, aki véletlenül betéved a blogerdőmbe, nem tudja magát kiismerni, mert még nem rendszereztem az anyagokat.

Közel sem használtam ki a szisztéma adta csodálatos lehetőségeket. Hogy miért nem, ha ilyen okos vagyok? Azért nem, mert én is csak egy közönséges ember vagyok, aki mindig a könnyebbik utat választja.

Hát persze, hogy imádok blogokat írni, ami azt jelenti, hogy az a sok sületlenség, nyávogás, ami ömlik ki belőlem, azt mind elétek öntöm. Ám ettől még belátható időn belül nem fogok kiszállni valami puccos autóból, mert ahhoz pénz kellene.

– Felháborító! -, mondjátok ti. – Te, Mara, nem keresel semmit sem, akkor mi a fenének csinálod? Te hülye vagy?

– Ahogy vesszük -, titokzatos félmosoly a szám sarkában. Szarkasztikus énem sátáni nevetést nyom el. – Ha nem tanultam meg a szakmát, mert még nekem több időre van szükségem, messze nem tettem meg azokat a lépéseket, amelyek feltételei a sikernek, akkor mit akarok én?

Az értékesítési csatornám olyan, mint a repedezett női sarokra felerőltetett, csámpás tűsarkú cipő. Pláne, ha a Rákóczi tér közelében sántikál. Például át kellene már rég nyálaznom, aktualizálnom kellene a hírlevél rendszeremet. Megtettem? Nem! (Ehelyett, akár a rossz gyerek, már azon töröm az agyamat, hogy baromi jó blog témám van már megint…)

Soroljam? Ki a hunyó, Gyerekek! Bevallom nektek töredelmesen: ÉN!

Van egy jó hírem: minden rendszerhez kapcsolódó “aranyásó” jelölt egy jól felépített rendszerhez csatlakozik, tehát nem a szponzorának a tudásán vagy kevésbé tudásán múlik az ő sikere. Egyedül saját magunk tehetünk arról, hogy éppen hol tartunk!!!!

Csak mihez tartás végett, itt van a Sikerkifőzde háttér kincsestárunk – sok-sok, hasznos információval. Átnéztem? Megtanultam a benne foglaltakat, netán tudom azokat a gyakorlatban alkalmazni? Figyelemmel kísérem az új híreket? Nem! Akkor mit akarok? Még egyszer, ki a hibás a jelenlegi helyzetemért? A nyári mikulás vagy a szponzorom, a drága Fajta Viktor? Nem. Csak és kizárólag én!

Na, jóccakát, Kedveskéim! Szép álmokat!

U.i.: A Kalatu rendszer már a múlté. Évekkel ezelőtt megszűnt, ám mégis sokat tanultam belőle.

Simon Mara

marasimo@gmail.com

www.simonmara.com

INSTAGRAM: simonmara54