Játszóház – igaziból

Los Angeles nem vonz. A jó múltkorában, este nyolckor, amikor a depresszió és a guta kerülgetett – nekem is lehet rossz napom -, bekapcsoltam a tévét. Minden idegszálammal érzékelhettem: Los Angelesben bezzeg még a kutyának is szuper dolga van.

Potom 30 ezer dollárba kerül a kis Yorkshire kutyuliknak a háza, ami a szerető gazdi otthonának kicsinyített mása. Ja! Egy cég csak azzal foglalkozik, hogy a degesz pénztárcájú kuncsaftok érzelemvilágát gazdagítsa némi dollár fejében.

Persze a gyermek ilyen, kis, pár ezer dolláros játszóházat kap szülinapra, melyben minden, de úgy higgyék el, minden a felnőttek használati tárgyainak, a szülői ház részleteinek a kicsinyített változata.

Bezzeg, ha tudnák a Los Angeles-iek, hogy a magyar ismerőseim őket rég túlszárnyalták, a sárga irigység venne rajtuk erőt. Ugyanis 1:1-ben elintézték a lakóház + játszóház kérdését. Mindjárt részletezem, hogyan.

A szöszi, mosolygós szemű Ramóna idén tavasszal töltötte be a tizenharmadik évét. (Nem értem, mi végett, e jeles napra azt kérte szüleitől, hogy szokjanak le az italról.) Először is az ő házuk nem mondhatni luxus kivitelű villának, de még lakóháznak is csak igen nagy jó indulattal. A Los Angeles-i kutyusok játékainak a tárolására – felújítást követően sem – lenne alkalmas.

E lak Nagytétény azon területén található, ahol már az utca is csak száraz időben nevezhető annak, főleg nappal, éjszaka pedig telihold alkalmával. Arrafelé már a nyomor is belevigyoroghat a képünkbe bármikor. Ramóna – egy öt éves gyermek fejlettségével, testsúlyával és méretével dicsekvő leányka – öntudatos, jókedvű, bizakodó. Ezt kellene tőle megtanulni.

Kövessenek, nézzük meg, van-e oka az optimizmusra. A drótkerítéshez kapu is jár, de azt nem kell kinyitni, mert nincs is bezárva, azaz tárva-nyikorogva. A kertben egy 20 éves csotrogány Ford autó, melynek összes ajtaja nyitva. Igaza van a szikár, mélynövésű Laci papának, semmit nem kell elkapkodni, felesleges mozdulatokat tenni. Őt – mint fő- és mellékszereplőt – mindig ülve találom télen-nyáron, akárhányszor meglátogatom a családot.

Belépve a kis előtérbe (ami egyébként maga a konyha), ott ül a falkavezér egy kicsinyített asztalnál – akár csak Los Angelesben lennék. (Csak itt nem játszásiból.) Tehát Laci éppen cigarettát sodor, és éppen dobozos sört iszik. Jó, nem minden alkalommal, mert a többi alkalomkor kisfröccsről hegedülnek a tücskök, persze a cigarettasodorás szintúgy dukál. Nyáron a cigarettázás talán nem annyira tüdődöglesztő, de télen! Akkor jönnének Los Angelesből azok a nyalka, elkényeztetett fruskák meg a túldimenzionált szüleik, eltátanák a szájukat. Azt kiabálnák kórusban: apa, ilyen játszóházat vegyél nekünk karácsonyra! Kértem a gyermekeit szerető Lacit, ugyan menne már ki azonmód a kertbe, aztán mérgezné az akácfát alulról. Azt válaszolta: „én a konyhában cigarettázom, nem füstölök be a szobába”. Ha leül a családfő – bár mindig ülve vagyon -, és kicsit kinyújtóztatná karját, a budi ajtaját be tudná zárni egy mozdulattal, amit mindig nyitva hagy valaki. Az inas, dolgos keze átéri a szobát, ajtó pedig itten nincs, ami a füst száguldásának akadályt képezne.

Őzike termetű Ramónáéknál, ott Nagytétényben, ahol az M-0-áson száguldó autókat el lehetne találni rohadt paradicsommal Laci papa piciny ablakából, összetartás van. Laci család-centrikus. Ezt becsülni kell benne. Bár elváltak, mert felesége nem bírta az agresszivitását, addig akciózott, míg ki nem talált egy fénycsapdát.

Ramóna öccse, Öcsi – teljesen lekopírozza apját viselkedésben -, akinek még a szeme sem áll jól, közölte anyjával, hogy öngyilkos lesz az apja, ha nem megy vissza ő és a húga hozzájuk lakni. Nem volt mit tenni, összeköltöztek több éves különélés után.

Az asszony a gyerekei érdekeit szem előtt tartva csak szenved, tűr. Ja, igen, ő is szereti az italt és a cigaretta is ott lóg a szája csücskében, de ő szelídebben néz ki szemüregéből. Érzi, nem így kellene menni a dolgoknak. A családapa ugyanannál a kft-nél mindenes, lóti-futi, ahol Bea asszony takarít.

Niki, a harmadik gyermek, ki húsz éves, szárnyaszegetten próbál kirepülni a fészekből, de mindig alázuhanás a vége, akár csak Ikarosznak. Ezekben a hónapokban akár hatan szoronganak a kis házban. Nem számoltam el: Nikivel együtt számítandó a barátja. (A teljes igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy Nikinek már van egy pár hónapos, csodálatos kis bébije. Gratulálok neki teljes szívből!)

Kíváncsiak, mi van a konyhán túl? De hájszen még a konyhát le sem írtam, amelyben van egy hűtőgép, egy villanytűzhely (ami rendszeresen megrázza az arra járót), pici konyhaszekrény, mosogató, egy tenyérnyi lap, ahol a kuktáskodást lehet gyakorolni és slussz. Nem is kell több.

A múltkor nem hittem a szememnek, mert a szokásos képet még valaki kiegészítette: Laci fehérfőnök ült a miniatűr helyén, ám a konyhaszekrény és a mosogató közé pont befért a kislány keresztanyja, ülve – úgy nézett ki, mint az összehajtogatható kerékpár. Kezében italos pohár. A szoba, mely pár négyzetméter, örök sötétségben honol, mert annyi fény szűrődik be, amennyi a konyhából áramlik be.

Bezzeg Los Angelesben lúdtalpat kapnak a sok kutyagolástól, ha a családtagok beszélni szeretnének egymással. Itt viszont a magyar valóságnak megfelelően rögtön ágybetétek sorban, szorosan egymáshoz tapadva, dobozokban ruhák. Jó a doboz is. Azt’ jóccakát! Nem kell cifrázni. Nem kell annyit enni! Ez a jelszó! Ennek több előnye van, mint hátránya.

Mert ha nem esznek sokat, nem híznak el, beférnek a faházba, a gatyájukba, nem kell gyakran ruhaneműt vásárolni, mert nem növik ki. Egy dolog vigasztal engem, hogy pia mindig akad! A családfő, az ajtóőr mindig megkínál. Milyen kár, hogy ha őket meglátogatom, mindig az ütött-kopott Suzukimmal megyek!