Amikor semmi sem stimmel, de te makacs vagy, mint az öszvér…
Amikor pár hónappal ezelőtt berobbantam Claudia fitness edzésére, a szemem elállt a gyönyörűségtől, izmaim nem győztek alkalmazkodni a nagy tortúrához.
Miért kell engem macerálni? – kérdezte Laci. Pardon, ez nem is ebben a blogban található!
Ki milyen leckéket kap az élettől. Leteríti vagy megoldja, több lesz-e az által? Az élet egy nagy kaland! Tehát kalandra fel!
Ezúttal egy kicsit elszaladt a ló alattam, de aki lírikus irodalmi művet akar olvasni, más irányt vegyen fel! Sorry!
Tünci bekapcsolja a berregőjét, és a kérdőjel öblébe ül. Előtte macska puszit ad, végig nedvesíti az orrom hegyét, ettől el kezdek röhögni.
Jön a tavasz, a természet – s benne mi, magunk is – felpezsdül és szinte lángra lobban…
Olyan vagyok, mint egy öböl. A kapitány elmegy két-három hónapra, évekre a nagy tengerekre. Aztán hazajön, örömködik az asszonnyal egy kicsinység, kipiheni magát, és újból útra kél.
A tavaszi neszezések nagy érvágás nekem, mivel vonz kifelé a természet a klaviatúra mögül. A kertünk mögötti kiserdőben már akkor a zsivaj a madarak által…
Célunk a medvehagyma volt. A Lórévi út a lórévi révhez visz le girbe-gurbán. És ott, valamerre van a medvehagyma lelőhely.
