Ez a nő valahol örök rejtély marad számomra. Ennyi pofon (vagy annál sokkal durvább testi bántalmazás) sem józanítja ki teljesen…
Tudom, hogy nem lehet mindenkin segíteni, de akin tudunk, azon segítsünk, és az már igen nagy szó a mai világban.
Egy közösséghez tartozva olyat is végrehajt az ember, amelyre egyébként magától soha nem vetemedne. Szilveszter napján evezni, beláthatjátok, nem a legépeszűbb cselekedet…
Az ünnepekhez hozzá tartozik a szövevényes kötelesség áradat. Próbáljuk azokat ésszerűsíteni, hátha élvezetesebbé válik a szeretet ünnepe!
Nem erősségem az ünnepvárás, az ünnepi megemlékezés! Nem lehetünk tökéletesek!
Mindenki a maga tehetségének megfelelően adja bele – amije éppen van – szellemi, kreatív énjét az ünnepi hangulat megteremtéséhez.
Még tudom, hogy van egy-két dolog, amit ki kell tennem a táskámból, mint a reptéren, amikor vám előtt ki kell tennünk a tálcákra azt
Az ember nem szívesen vallja be másoknak, sőt magának sem, hogy hibát követett el. Nagy hibát…
A közelünkben él egy bagoly, éjszakánként lehet hallani, ahogy megkezdi az éjszakai műszakját. Én imádom, férjem viszont nem repes ettől. Hüm…
Ebből a részből megtudhatjátok többek között hogy mit éreztem, amikor egészen közel ültem le a szakadékhoz, és szinte majd’ beszippantott…
Őszintén szólva fenntartásaim voltak a Grand Canyonnal szemben, de nem volt igazam. Megérte a gyűrődést, és újból visszamennék, hogy már más szemmel nézzem a fantasztikus, elképesztő tájat. Ebben a blogban még csak az oda vezető utat taglalom.
