A sorozatból hiányzott ez a gyöngyszem, ami – úgy hiszem -, méltó befejezése is egyúttal. Felvállaltam a közvetítő szerepét, mert érdekelnek a lelki problémák. Azok
Szerző: simonmara
Üljünk be a kocsimba Egy mély, kerek kivágású, elől gombos, jó, hosszú, bokát verdeső, könyökig érő, neonos zöld színű, lenvászon ruhát vettem fel, az egyik kedvencemet.
A Sunyi szerelem folytatódik Ami a múlté, az a múlté. A jót viszont nem érdemes letagadni. Meg nem történtté tenni dolgokat – nem lehet. Ez benne
néha a szerepek felcserélődnek Dani és az én esetemben. Fiam mindig eljátssza (okkal, ok nélkül), hogy ő az ügyeletes zseni, és fentről, az egekből nyilatkozik, mint amikor Mózesnek megjelent az égő csipkebokorban az Úr.
A Facebook elém sodorta tavaly előttről ezt az anyagot, de ezt is fel kellett újítanom. Ez még ezer év múlva is időt álló lesz. Szép napot mindenkinek!
Át kell egy kicsit módosítani a 19. rész előttieket, mert azok már „hozott” anyagok a régebbi blogból. (Remélem, érthető vagyok.) Ahogy ezeket „felújítom”, úgy egyet-egyet belőlük közlök is, ugyanis időt álló témákat tartalmaznak.
Ezek a férfiak! Az elején zavar, hogy nem frissen zuhanyoztál le, és azon agyalsz, mikor a test a testhez ér, és az áramütés a simogatáson
Úgy látszik, most ezt gyakorlom: miképpen tudok eltűnni a nagy semmiben. A nihilben hogy tudok asszimilálódni. Csodálatos!!! Most meg nem kívánatos személy lettem a Facebook-on,
Rendhagyó anyák napja Egy újabb részletet közlök a leendő regényemből. Most drága Ilu mamára, a pót-anyámra fókuszálok: „Ülök a szobámban – kint száz ágra süt
Egy vers sosincs későn. Megtanultam, hogy a szeretet megnyilvánulása soha sem bukkanhat a felszínre későn. Nincs „későn” fogalma a szeretetben.
