Kösz! Jól vagyok! Bár ma reggel örömteli és optimista hangulatban ébredtem, de az Érzelemrészvények 2. kötetéből erre a versre nyitottam rá. „Ő” is a gyermekem.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Egy évvel ezelőtti anyag – teljes aktualitásban pompázva.
Békülés Már eltelt legalább másfél hónap, amikor felhívtam egy délután Márkot. A szívem egy időzített bombaként dobolt a torkomban. – Szeretnék veled személyesen beszélni -,
Versekben álmodom Napokon át mellkasi fájdalmakat éreztem, formálisan fájt a szívem és gyomorpanaszok léptek fel a lelki szenvedésektől. Ebbe bele lehet őrülni! Ezen a napon
Időről időre kiborul a bili. A bilik már csak ilyenek…
Jéggé dermedve Tíz nap múlva úgy gondoltam, hogy most már felhívom barátilag a másikat, mi van vele. – Adjál nekem egy kis időt, úgy össze
Ez a vers már a megkönnyebbülés szele, amikor már nem vagyunk kiszolgáltatva a másik kénye-kedvének…
Egy kukkoló élvezte volna! Az érv, ellenérv csókká feszült. Abban a kis autóban összeért a két száj, oly édes, hosszú csókban, ami igen ritkán adatik meg. Márk
A sorozatból hiányzott ez a gyöngyszem, ami – úgy hiszem -, méltó befejezése is egyúttal. Felvállaltam a közvetítő szerepét, mert érdekelnek a lelki problémák. Azok
Üljünk be a kocsimba Egy mély, kerek kivágású, elől gombos, jó, hosszú, bokát verdeső, könyökig érő, neonos zöld színű, lenvászon ruhát vettem fel, az egyik kedvencemet.
