„Te kellesz, kedvesem!” Csak kitartás!
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
A gyerekeknek volt a legjobb dolga, ha apjuk a nyakukba vették őket. Sajnos nem volt jelentkező, akinek a nyakából nézhettem volna végig a Valentin napi ünnepségeket Londonban.
Most pedig egyik kedvenc témámhoz érkeztem. Ezt a templomot éppen ezekben a percekben emelik fel és teszik arrébb…
Ha valaki Angliát tűzi ki úti célul, jó, ha egy-két, életmentő jelenségre még ideje korán felfigyel… És ehhez hasonló csacskaságok
Ám a strigulakedvelő szemüveges, csontos arcú, szürkébe hajló színű ürge nem nyitja ki az első ajtót. Miért is nyomná meg a gombot?
Sorry… egy kicsit elhanyagoltam ezt a sorozatot, pedig nem érdemli meg. Ti se hanyagoljátok el szeretteiteket csak azért, mert test közelben van.
Ez a blog elsősorban estére vonatkozik. Amikor az éj leszáll és hajlamosak vagyunk egy másik dimenzióba eljutni.
Egy városban érdemes „hátulról” is megnézni a kisebb utcákat, mert igazi csemegékre bukkanhatunk.
A nő arra lett figyelmes, hogy egy szemüveges, középkorú, arab úri ember, tök normál kinézetű oda lépett hozzá…
Tipikus angol sorházak, nem tipikus gondolkodás.
