Londoni tévelygések (30.) Bolyhos pipi

Többen kérdezitek, hogy mit csinálok itt, Londonban. Semmit. Ezt viszont lázas igyekezettel próbálom megvalósítani. Végül is mindenütt ugyanazt csináljuk, mivel nem tudunk kibújni a bőrünkből. Például levegőt mindenütt veszünk, bármelyik földrészen is tartózkodunk. 

Ez a merengés Mekkája. Itt aztán lehet merengeni:

sivatag

Aki álmodozó típus, az Afrikában is időt kerít arra, hogy álmodozzon, merengjen a világ hiábavalóságán.

És amilyen furcsa az élet, pontosan úgy tűnik egy kül-szemlélőnek egy ilyen megrögzött merengő, hogy nem csinál semmit. Amennyiben nem használja az eszét ez a merengésre hajlamos egyed s a lelkét nem csiszolja, akkor valóban hiábavalóan peregnek le élete percei, órái. Ám ha mégis lát a szemével, érez az összes érzékszervével, már nem hiába élt e Földön.

A minap a kis menyemmel, Krisztával a Design Múzeumban jártunk – hirtelen felindulásból.

Designe

Mindig jó elmenni  valahová egyébként, mert akkor az origóból kileng a mutatónk… És a haladás öröme fog el, élvezzük az oda vezető utat. Szeretettel figyeljük az utcákon hömpölygő ember áradatot, a kis és nagy utcák bejáratát.

kiáll. (2)

A múzeumban a műszaki dolgok szele csapta meg az orromat, de ez engem nem lepett meg, hiszen tudtam, hogy hová is tartottam.

kiáll.ker.fal

A kerékpározás története valószínűleg jobban kihozta volna férjemet a sodrából, mint engem. Én még mindig ott tartok – és sajnos ilyen tudatlanul fogok meghalni -, hogy legyen két kerék és a gumikban levegő. Ne törje fel a fenekemet az ülés, ha tíz kilométernél hosszabb utat teszünk meg, és ennyi.

kiáll.kerékp

Biciklis szerkók:

kiáll.bic.viselet

Az egész komplexumban az tetszett a legjobban, hogy egy laza állófogadásra voltunk “hivatalosak”. Ez azt jelentette, hogy igen finom gyümölcsleveket, kiváló süteményeket és kevésbé szuper kávét fogyaszthattam el a Temzére nyíló teraszon.

Például a Tower hidat láthattuk a teraszról. Nem rossz! Határozottan nem rossz!

kiáll.híd

Maga a múzeum igazán jó környéket tudhat magáénak. A furcsa kövezetű utcákban sűrű, egymás után kisebb-nagyobb vendéglők, sejtelmes vállalkozások korbácsolják figyelmünket. A környéken a falakon keresztül is áthatol a pénz létezése.

Haza fele, a buszról:

kiáll.buszról

A napokban egy partira mentünk el – imádom az ilyen szavakat, hogy “parti” – fiammal és Krisztával. Ott jó pár felnőtt férfival és apró kis gyermekkel találkoztam. A gyerekek aranyosak voltak és szórakoztatóak. Tudtak magyarul és angolul, mivel a szüleik már itt élnek Londonban 10-15 éve legalább. Ez a legjobb, ami ezekkel a kis pöttömökkel történhet. Játszva megtanulnak két vagy három nyelvet, mire tinédzserek lesznek.

Hiszen Daniéknál is, ha gyermek születik, a kis uncsi fog tudni magyarul, filippin nyelven és természetesen angolul. Tök szuper!

Visszatérve a parti színhelyére, az V. zóna is, ami már külterületnek számít, tipikus angol képet mutat. Ha bekötött szemmel vittek volna oda, és a helyszínen megkérdezték volna, hogy “na, melyik országban vagyunk?”, teljesen bizonyos lettem volna a válaszra: Angliában.

Ugyanis itt is tipikus, két szintes sorházak a mérvadóak. Kis, tetős, üvegkalicka belépővel, enyhe félköríves falrészek szakítják meg az  egyhangú falakat. Az épületek többségére kazettás ablakok jellemzőek. És természetesen az elmaradhatatlan előkertekkel. (Ha lesz idegem, megkeresem azt a blogot, ami nagyon passzol ide tavalyról…)

Laciék – vendéglátók – szintén egy ilyen tipikus házban laknak. (Mint megszokhattátok tőlem, most sem árulom el igazából, kire vagy kikre gondolok, mert tiszteletben tartom az inkognitót, viszont így a pontatlanságomnak is simán helyet adhatok. A lényeg biztos, hogy benne lesz a szövegben.)

Laci több kilométer távolságból is szimpatikus, 30 év körüli, kissé elhízott, jó kedélyű férfi. Felesége a Fülöp Szigetekről származik. És ők is, mint Daniék, online-on tették meg az első, korszakalkotó, suta lépéseket, mint az első Holdra szállás idején. Nem kaptam engedélyt – igaz, nem is kértem – a fényképek közlésére, ehhez tartom magam.

Nem térek ki mindenkire, hiszen egy több órás gomolygásból biztos, hogy nem ismerek meg mindenkit, legfeljebb csak tudomásul veszem a létezésüket. Laci a tettek embere, ő is már legalább tíz éve él itt, Londonban. Nagy tervekkel ébred és fekszik: épít, átalakít, újjá varázsol, ez a profilja.

Otthona is állandó megújulás színhelye. Végig vezetett fiammal minket a leendő birodalom alapkövein. A ház hátsó részében tervbe van véve egy jó kis, magyaros, hangulatos étterem, melynek bemutatkozó része természetesen az utcai fronton köszönt az arra járókra. Jelenleg hátul találhatjuk a nyúlketreceket, a két aranyhörcsög lakhelyét, a selyem tyúkok ketreceit.

Íme, a bolyhossága kiváló a selyemtyúknak:

selyemtyúk

Ez utóbbit házi állatként tartják sok helyen. Nem tudom…

  • Miért foglalkozol ezekkel az állatokkal? -, kérdem házi gazdámat.
  • Részben eladni, de ezen kívül szeretem a természetet.

Más is szereti a természetet. A patkányok. Szép, kövér patkányok flangálnak éjnek idején, de Lacinak van egy speciális térfigyelő rendszere, és bejelez neki, ha betolakodók érkeznek.

Ekkor Laci akcióba lép, és a speciális, messze hordó, hangtompítós lőfegyverével lepuffantja a patkányokat. Igazából nem is értem, hogy miképpen történik. Egy a lényeg, egy éjszaka alatt 16 patkányt is megölt már. Ezen rusnya állatok pedig azért szeretik Laciék bővülő portálját, mert a szomszédban levő Schell benzinkúton előszeretettel dobálták épületen kívülre a maradék kaját. Ez sosem volt nagy mennyiség, de elég volt ahhoz, hogy a randa rágcsálók úgy ítéljék meg, itt érdemes letanyázni.

Na, ez a patkány viszont házi állat:

Persze Laci terveit holmi patkány téma nem húzza keresztül. Mindent gyűjt, amit pénzt jelenthet: régiségeket, speciális szerszámokat, bélyegeket. Még a Fülöp Szigetekről is van egy sorozat bélyege.

Legközelebb Adáról számolok be, aki egy kicsikét izgalmasabb témát tár elénk, de addig is türelem.

                folytatás következik

A 18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el!

A 19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt olvashatod el!

A 20. részt (Kukkeráj) itt olvashatod el!

A 21. részt (Lebegő rémalak) itt olvashatod el!

A 22. részt (Meztelen arccal) itt olvashatod el!

A 23. részt (Föld alatti élettér) itt olvashatod el!

A 24. részt (Fáj, ha hozzá érsz) itt olvashatod el!

A 25. részt (Szárnyakat ad) itt olvashatod el!

A 26. részt (Bogáncs) itt olvashatod el!

A 27. részt (Mindenki a helyén van) itt olvashatod el!

A 28. részt (Hajók a Viktória csatornán) itt olvashatod el!

A 29. részt (Hogyan terjed a rémhír?) itt olvashatod el!

marasimo@gmail.com

INSTAGRAM: simonmara54

És ha barangolni akarsz blogom lankáin, 

Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com

 

 

 

 

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük