Londoni tévelygések (31.) Eljönnél a házamba?

Ada Romániából érkezett. A hölgyek közül ő a legidősebb, már megvan legalább 40 éves. Jó, mi? “legalább” 40 éves -, mondom én, aki már 61-en túlestem, és tudom, hogy a 40 év milyen csecsemő kor. Szóval Ada nem cseppfolyós halmazállapotú, amennyiben tudjátok, hogy ez mit jelent. Ha nem, akkor se essetek kétségbe, hiszen az ember mindennel nem lehet tisztában. Ha tudnátok, hogy én mi mindent nem tudok, és erről egy listát készítenék…

Nem, ettől nem kell nektek félni, mert listát sosem készítek. Listakészítést érintő blogom itt olvashatjátok el. (Ha, ne adj Isten, mégis erre vetemedtem, a gondosan megírt bevásárló listámat otthon hagytam. Hát ezért – most már tudjátok, miért – nem írok listát soha!)

Szóval Adának az az érdekessége, hogy szinte nincs homloka. Dús, fekete haja úgy tűnik, mintha a szemöldöke mögül futna hátra fésülve, kontyba. Ez az ő ékessége, mert a többi eléggé jellegtelen. Kicsit durvára sikeredett arcán ritkán jelenik meg az őszinte mosoly. Párja, a debreceni származású Zoltán viszont annál többet szeret derülni másokon és néha, nagyvonalúságból, magán is.

Adának nem sikerült az első házassága – a második pedig várat magára. Gyermeke nem született. Ők is az internet ingoványos területén tették meg első, óvatos lépéseiket.

Zoltánról annyit tudni, hogy vállalkozó – nem kérdeztem meg, hogy miben mesterkedik, nem kell mindent tudni, pláne, ha nem akarják mások orrára kötni azt. Nem erőltetjük. Azt viszont megtudtam, hogy szabad idejükben néha elmennek kaszinóba.

A minap Ada úgy járt, hogy egyedül hatolt be a csillogó, szirupos zenefoszlányokat magukból kilökő, hívogató, pénzt zabáló játék gépek közé. Először lejátszott egy menetet egy idióta játék keretén belül. Csak pár fontja bánta. Gondolta, jó lesz egy kis kedvenc kávét elfogyasztani és közben hátra dőlve napi sajtót tanulmányozni egy kényelmes bőr karosszékben.

Arra lett figyelmes, hogy egy szemüveges, középkorú, arab úri ember, tök normál kinézetű oda lépett hozzá.

  • Remélem, nem tartod tolakodásnak, de ha te kezelnéd a játékot, akkor talán még a szerencsét is meghoznád.
  • Okay -, mondta ő, és a tőle pár méterrel levő masinához fáradt.
  • Te itt élsz Londonban? -, kérdezte az úri ember.
  • Nem, csak átutazóban -, válaszolta. Nem akart mindent az idegen férfi tudomására hozni.
  • Van barátod?
  • Nem. Nekem férjem van.

Ekkor egy kicsit közelebb állt a nőhöz, aki nem volt se túl sovány, se túl kövér, átlagos bájakkal rendelkezett. Ez  viszont elég volt ahhoz, hogy további javaslattal álljon elő az úri ember:

  • Meghívhatnálak  valamilyen italra? Mit szeretnél inni?
  • Nem, köszönöm. Nem iszom semmit sem -, kuncogott félhangosan Ada.

  • Mit szólnál hozzá, ha most eljönnél a házamba? -, állott elő megint egy újabb lehetetlen javaslattal az úri ember, és még közelebb húzódott a nőhöz, akinek vállához, illetve karjához hozzá ért a férfi nem túl nagy pocakja, melyen apró csíkos inget viselt.

Adának ez nem igen tetszett, de nem tudta, hogyan lehet leszerelni udvariasan a másikat.

  • Nem szoktam elfogadni invitálásokat. Nekem ez a szituáció igen furcsa -, finnyáskodott.

A férfi megfogta óvatosan Ada bal kézfejét, és selymes tenyerét megsimította.

 

 

  • Tudod, nekem a farkam nagy és jól szuperál, biztos örömöd lelnéd benne.
  • Nem, nem -, fakadt ki Ada, de röhögött az egészen. El nem tudta képzelni, hogy van ilyen is. Hátha még tudná, hogy van ennél még murisabb. Hiszen hiába adott kosarat a férfinak, igazából a teremtés koronája úgy gondolta, hogy ezt a nőt simán fel lehet használni a hirtelen felkorbácsolódott vágyainak a rendezésére. Igazából nem érdekelte, hogy a másiknak mi a véleménye.

Ám miután látta, hogy dűlőre nem jut a kiszemelt “hús áruval”, kurtán-furcsán elbúcsúzott. Többet nem erőlködött. Hát így járt Ada. Ezen sztori után rögtön elment az étvágya, annyira kihozta az úri ember a sodrából a viselkedésével.

 

1. részt (Hol vagyok most?) itt olvashatod el!

2. részt (Pénteki őrület) itt olvashatod el!

3. részt (Láblógatás) itt olvashatod el!

4. részt (Falra hányt borsó) itt olvashatod el!

5. részt (Védünk és szolgálunk) itt olvashatod el

6. részt (Kiben mi lakozik) itt olvashatod el!

7. részt (To be or not to be) itt olvashatod el!

8. részt (A küszöbön ülő démon) itt olvashatod el!

9. részt (Estéből hajnalba átcsusszanva) itt olvashatod el!

10. részt (Nyár és London) itt olvashatjátok el!

11. részt (Csak erős idegzetűeknek) itt olvashatod el!

12. részt (Rendesek a csajok) itt olvashatod el!

13. részt (Milyenek az angolok) itt olvashatod el!

14. részt (Tengerre magyar) itt olvashatod el!

15. részt (Mellek szabadon esése) itt olvashatod el!

16. részt (Az élet nem habos sütemény)  itt olvashatod el!

17. részt (Elraboltak az ufók) itt olvashatod el! 

18. részt (Karneváli őrület) itt olvashatod el!

19. részt (Tévé sztár lettem Londonban!) itt olvashatod el!

20. részt (Kukkeráj) itt olvashatod el!

21. részt (Lebegő rémalak) itt olvashatod el!

22. részt (Meztelen arccal) itt olvashatod el!

23. részt (Föld alatti élettér) itt olvashatod el!

24. részt (Fáj, ha hozzá érsz) itt olvashatod el! 

25. részt (Szárnyakat ad) itt olvashatod el!

26. részt (Bogáncs) itt olvashatod el!

27. részt (Mindenki a helyén van) itt olvashatod el!

28. részt (Hajók a Viktória csatornán) itt olvashatod el! 

29. részt (Hogyan terjed a rémhír?) itt olvashatod el!

30. részt (Bolyhos pipi) itt olvashatod el!

31. részt (Eljönnél a házamba?) itt olvashatod el! 

32. részt (Hátulról) itt olvashatod el!

33. részt (Kockás füzet) itt olvashatod el!

 

  1. Megváltozott a blog helyszíne https://simonmara.com

    Share this post and help spread the love!
    INSTAGRAM: simonmara54

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük