A fizikai valóságtól felbuzdulva annyira belejöttem az életbe, hogy elhatároztam, áttöröm azt a láthatatlan falat, ami az internet világa és a valós világ között húzódik.
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Eljött a lefekvés ideje, vegyétek fel pizsamátokat, aki nem szereti, az maradjon magának, és nézzétek meg, mi van a varázs hátitáskámban…
Ez itt az úri negyed, de még sem érzed magad úgy, hogy „Jézus Mária, mit keresek én itt?”
Elöljáróban csak annyit, nem kell törnötök a fejeteket, hogy mit szerettem volna mondani ezzel a verssel. A képlet igen egyszerű: állatira magam alatt voltam.
A pokol kapuija nyitva áll mindenkinek. Csak be kell sétálni…
Nézzétek meg, hová csöppentem én 2016. február 27-én, szombaton olyan ramaty időben, amikor hideg szél fújt édesanyám című nótát nyugodtan elénekelhettem volna, ha eszembe jut. Hála Istennek azonban nem jutott…
Miért irigylek egyeseket? Én is csak ember vagyok, nem?
Nem mindenkinek esik le a tantusz még ideje korán. Legfeljebb amikor már semmi esélye sem, hogy változtasson…
Ha mozgásban vagy, és nem ülsz a babérjaidon kukán, az már magában élmény.
Ezen sorozat híveitől elnézést kérek, de életvitelemben egy hónapos váltás történt – fiamnál tartózkodom Londonban -, és teljesen elhanyagoltam a Sunyi szerelmet. Nem érdemli meg pedig…
