Nem mindenkinek esik le a tantusz még ideje korán. Legfeljebb amikor már semmi esélye sem, hogy változtasson…
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Ha mozgásban vagy, és nem ülsz a babérjaidon kukán, az már magában élmény.
Ezen sorozat híveitől elnézést kérek, de életvitelemben egy hónapos váltás történt – fiamnál tartózkodom Londonban -, és teljesen elhanyagoltam a Sunyi szerelmet. Nem érdemli meg pedig…
Most pedig hadd invitáljam meg azon olvasóimat, akik egyetértenek velem abban, nem kell mindig hatalmas bevásárló központokban róni a kilométereket.
A sztorinak az lett a vége, hogy letiltott az oldaláról. Jól van -, bólintottam. Végre nem kell szép szóval, furmányossággal védenem a magam igazát. Fellélegeztem.
A pincéreknek sok dolga akadt ezekben a napokban, órákban, mert a játékosoknak – ahhoz, hogy ébren tudjanak maradni – állandóan valamit fogyasztaniuk kellett: vagy italt vagy kaját, vagy mind a kettőt egyszerre.
Hétfőn a reggeli órákban még 15.306 volt az állás. A masinák kijelzőin ez a szám villogott. Napközben csak néhányan kóvályogtak bent a kaszinóban. Mondhatni álmos volt a hangulat.
„Te kellesz, kedvesem!” Csak kitartás!
A gyerekeknek volt a legjobb dolga, ha apjuk a nyakukba vették őket. Sajnos nem volt jelentkező, akinek a nyakából nézhettem volna végig a Valentin napi ünnepségeket Londonban.
Most pedig egyik kedvenc témámhoz érkeztem. Ezt a templomot éppen ezekben a percekben emelik fel és teszik arrébb…