Halálra unnám magamat, ha mindenkinek ugyanaz lenne a véleménye, mint nekem. Szerencsére nem így van…
Szerző: simonmara
Megszülettem, és ez elég ok volt arra, hogy kíváncsi legyek másokra, a világra, mely körül vesz. Ennek a túlfűtött kíváncsiságnak "köszönhetem" az összes kalandomat, melyeket papírra vetettem - mások és jó magam szórakoztatására. Sajnos sok eltűnt valamerre, mint a vadlovak a messzeségbe.
Átléptem határaimat, és NŐNAP alkalmából kívánom, hogy Ti is gyakran találkozzatok a MINDEN fogalmával.
Ti házatok táján is tapasztaljátok, hogy a Face önkényesen kitöröl ismerőseitek közül egyet, kettőt, hármat naponta? Mert most ilyen szelek fújnak nálam…
Vannak olyan emberek, akik szinte kikérik maguknak, hogy kedvesek legyünk hozzájuk. Aztán persze sikerre viszik, hogy teljesen megfagyjon körülöttük a levegő is!
Igaz, közel húsz évvel ezelőtt írtam ezt a verset, de már – úgy látszik – akkor is zűrösnek tűnt világunk.
Hogyan tudjátok „levadászni” a vízen ringó kávézót? És egy kis hangulat, mely kevéssé csíphető fülön.
Meddig tart az átmeneti állapot. És az az átmeneti állapot fagyhalál közeli állapot? Nem! Egyre inkább nem! Tudom, egyeseknek fájhat!
A net hihetetlen, végtelenített vadászmezőt, terülj-terülj asztalkát jelent egyes net patkányoknak. És nem tudsz olyan nyakatekerten gondolkodni, hogy ne próbálnának túljárni az eszeden!
Ha meghallom, hogy valaki azt mondja nekem, igyál egy kis teát! Az addig él…
Ha bánatoddal sokáig magadba vagy zárva, csak akkor tudsz ilyen szavakat könnyedén kiizzadni magadból, egyébként teljesen lehetetlen.
