Szöszi-NET (41.) Pertu viszonyban a halállal

Amióta a Facebook egyik megszállott felhasználója vagyok a több millióból, azóta irritál az a tendencia, hogy egyesek olyan témákat osztanak meg, amelyekben erőszakról, más élőlények – tehát állatok  – eltaposásáról, megkínzásáról tudósítanak.
Nehezen szántam magam erre a blogra, mert nem hálás téma. (Mintha a fogamat húzták volna.) Ugyanis mindenféleképpen úgy fog tűnni nektek, mintha kioktatnálak benneteket. Pedig csak annyi történik, hogy kifejtem véleményemet. (Ezt egyébként Ti is megtehetitek kommentben a blog alatti részen.)
Meg kell, hogy értsétek, amit megosztotok másokkal, azzal értetek egyet, az fémjelzi nézeteiket, illetve kritikai szóval illethetitek a videóban látottakat. Ha azonban nem tudtok arra a jelenségre megoldást, csak állandóan előhozakodtok a negatív történetekkel, ha állandóan depresszív élmény-anyaggal öntitek nyakon ismerőseiteket, igazság ide, igazság oda, lélek-gyilkolók vagytok.
Az internetnek “köszönhetően” a kivégzés legkülönbözőbb – eddig még a legvadabb rémálmainkban sem kimódolt – fajtáival ismerkedhetünk meg.
Tehát minden napra minimum három ilyen tudósítás jár ki nekünk. Ha megvan a három adagunk, nyugodtan hajthatjuk le fejünket. Azt mondjuk: íme, hová halad a világ?
echós szekér
Tudunk-e azzal segíteni, hogy jobb irányba haladjon az echós szekerünk, ha tovább osztjuk a negatív élményanyagokat másoknak? Ha már engem lehangoltak a látottak, akkor hadd tegyem tönkre a másik estéjét is. Nem igaz?
Nevetséges, hogy ragaszkodunk a rossz dolgok ragozásához azzal a jelszóval, hogy a tényeket tudni kell. Persze tudni kell, de öt percenként arról kell szóljon a híradás is, hogy kit szúrtak le és kit erőszakoltak meg?
Vagy inkább legyenek olyan hírportárok (szerintem egyébként vannak szép számmal), ahol ezekről témázzanak éjjel-nappal? Aki pedig vérszagra szomjas, felkeresi ezeket a “tiszta forrásokat”, és elmereng az élet hiábavalóságán.
Drága jó anyósommal, Ilu mamával próbáltunk egymásra hatni, aki szintén azon a véleményen volt, hogy én struccként a homokba dugom a fejemet. Nem tudtam meggyőzni a felől, hogy tudom, mi van a világban, de azért nem akarok a ledöfött disznó vérében tapicskolni, mert hétvégén disznóvágás volt nagyéknál, a szomszédban.
Ám ha lelket lehúzó témákkal foglalkozunk nap mint nap, akkor az agyunkat, a lelkünket azokkal, a negatív témákkal tömjük… Nem tud a tudatalattink különbséget tenni, hogy Te nem azért nézed, mert egyetértesz vele, vagy épp ellenkezőleg, nem értesz egyet. A tudatalattid csak azt érzékeli, hogy valamelyik “szuper” téma foglalkoztat téged, tehát ezt a körülményt, kondíciót kell előteremtenie.
Azt is mondhatnám fennkölten, hogy a gondolat teremtő erejét ne nézzük le! Ne mérgezzük magunk és mások lelkét.
Szóval ezt témáztuk a napokban a Facebookon. Gondoltam, elétek tárom a nagy igazságot. Aztán Ti is egy kicsit rágódjatok, ha jónak találjátok…
 
Az erőszakos videót azért osztjuk, hogy a világot abból a szempontból is lássuk. Sajnos, részét képezi az életünknek, nem lehet homokba dugni a fejünket, látni kell a valóságot! Még akkor is, ha mi nem értünk egyet az erőszak semmilyen formájával, akkor is tudnunk kell, hogy bizony létezik. Aki soha nem néz ilyesmit, vagy nem vesz tudomást róla, az nem a valós világban él. Ez pedig az én véleményem, nem kell azonosulni vele, de én így látom az életet. Mindig, mindenkor tudnunk kell a jóról, de a rosszról is, csak igy tudunk reális véleményt alkotni.
 
Szerinted az ember nem tud ezekről úgy, hogy nem forráznak le ilyen videókkal percenként? Nem hiszem. Másrészt a beton lelkűek azt hiszik – látva a neten ezeket a videókat -, hogy ez a módi, hiszen ezt látják. Követendő példaként kódolják. Nem gondolkodnak el azon, hogy milyen szándékkal készült az a videó.
 
Pontosan azért tudunk róluk, mert le vagyunk forrázva vele! Ha én nem látok ilyen videókat, akkor honnan tudjam, hogy léteznek? Mondani senki nem mondja, sem a tévé, sem a rádió, csak az eltusolhatatlan terror cselekményekről tudósítanak bennünket. Számtalan, egyéb erőszakos cselekedetek vannak (sajnos) a világban, amelyekről csak a neten keresztül értesülünk, és amelyekről tudnunk kell. Most mi nem maradhatunk meg a tudatlanság szintjén, mert valakik ezeket a híreket, videókat rosszul értelmezik, rosszul kódolják. A hiba NEM bennünk van, hanem azokban, akik nem képesek a valóságot úgy látni, ahogyan az van. Ha valakik nem képesek elgondolkodni egy videó tanulságán, annak mondanivalóját nem jól értelmezik, azokat csak sajnálni tudom. Mi nem vagyunk ezen a szinten, es nem is tartom reálisnak itt megrekedni.

 

Persze, én nem is a gondolkodó emberre gondolok, hanem a többségre…
És vajon nem elég az a tudat, hogy bennünket bármikor, bárkik megerőszakolhatnak, kirabolhatnak, felnégyelhetnek stb. stb. különösebb indok nélkül? Inkább arra kéne gondolni, hogyan lehet ezt a folyamatot megfordítani!
Az összes halálnemmel pertu viszonyban vagyok.

 

Mondok egy példát – ami látszólag nem illik ide. Tegnap az egyik, Tökölhöz közeli körforgalomban irtó nagy tumultus jelenet volt. Egy busz is besorakozott, de igazából nem engedték be.
 
Egy motoros mérges lett az előtte haladóra, aki nem adta meg az elsőbbséget a busznak. Nagy taglejtésekkel adta mindenki tudtára, hogy az előtte levő, akinek egyébként elsőbbsége volt, fel kellett volna mérnie a helyzetet, tehát udvariasnak kellett volna lennie. Ám önzően viselkedett. Erre mi történt? Mivel látták az autóvezetők, hogy udvarias volt valaki, már ők is előzékenyebbek voltak az egyéb irányból érkezőkhöz. S mindez miért történhetett meg? Mert látták a példát. Mindig azt a viselkedési formát veszi fel a környezet, amilyen példát lát maga előtt. Ez a nyájszellem. Ha a bunkó példákkal árasztjuk el a netet, azzal a felkiáltással, hogy ez mennyire nem kívánatos, akkor ezt a viselkedés formát erősítjük, annak ellenére, hogy nem volt szándékunkban. Ez tuti.
 
Persze, jó példát kell mutatni, az mindenképpen kifizetődő! Semmi szín alatt nem kell bunkó viselkedést reklámozni! De! A valóságtól soha nem szabad elszakadni, ahhoz mindig mindenkor a legszorosabban kell ragaszkodni (ezt a pszichológusoktól tanultam), még akkor is, ha az fájdalmas! Senki nem néz örömmel erőszakos dolgokat, mi is elítéljük, de akkor is tudnunk kell a körülöttünk zajló jó és rossz dolgokról. Csúnya lett a világ! El akarnak tiporni bennünket…
 
Ám a bölcs emberek azt mondják, hogy arra fókuszálj, amit el szeretnél érni, ne pedig arra, amit nem.
 
Így igaz
Én minden mocsokságról tudok, mert ami a világban megtörténik, arról az ember akkor is tudomást szerez, amiről nem kap híreket. Benne van a levegőben, a pórusaival érzékeli, mint a virág, amikor tüzet tartanak a közvetlen közelébe.
Mivel táplálkozik lelkem? Agresszív gondolatokkal, tettekkel? Igazán? Micsoda szeméttelepet csinálnék magamból! Persze ez megint az én véleményem. Lényeg: lehetőleg kerülök minden olyat, ami mocsoksággal kapcsolatos. Mi vagyok én? A világ lelki szemetes ládája?

Azzal tudok segíteni, ha az én jeleim a békéről tá-ti-ti-táznak, nem pedig a leigázottság verejték szagáról.

 

Jó éjszakát, kedves Gyerekek!

piros-macsekkal

 

A Szöszi-NET sorozat kedvelőinek ajánlom, hogy ebben a KATEGÓRIÁBAN  is nézzenek körül bátran: https://simonmara.com/category/szosszenetek/

Ha barangolni akarsz a blogom lankáin, megteheted!

INSTAGRAM: simonmara54

(melyet ritkán látogatok)

Cikkajánló

2 thoughts on “Szöszi-NET (41.) Pertu viszonyban a halállal

  1. Nem szeretem téma!!! Sajnos az emberi természet olyan,hogy a rossz ,a kegyetlen dolog belemarja magát örök fotóként az ember lelkébe,míg a jó,a szép dolgok mellett hajlamosak vagyunk elmenni,napi rendre térni,mert az természetes,az elvárás! Magam részéről azonnal törlöm a számomra negatív,kegyetlen,embertelen jelenségeket,híreket…nem akarok velük újból és újból találkozni,elég egyszer is! Keresem a szépet,érdekeset ,különlegeset,az ötleteseket és igyekszem megosztani Veletek….Nem engedem ,hogy ezek a fotók,hírek letaroljanak,hogy hatalmuk alá kerüljek és a miattuk lecsökkent rezgésem miatt lebetegedjek! Itt élek én is,nem lehet kikerülni és elbújni előlük,sőt elfelejteni sem könnyű őket,de nem fogom reklámozni,tovább küldeni és szaporítani ezt a negatív témakört! Bocsi,hogy hosszúra nyúlt szövegem! Ragyogóan szép napot ,szép heteket és sok szép tartalmas,boldog éveket kívánok Nektek!

    1. Köszönöm, Gabi, hogy vetted a fáradtságot, és értékes hozzászólásoddal gyarapítottad a blogban felvázolt gondolatmenetet.
      Szép napot, szép hetet!
      Üdvözlettel: Simon Mara

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük