(Előljáróban annyit, hogy nem szüntem meg létezni. Hallgatásomnak két oka van: amikor csendben vagyok, akkor gondolkodom, vagyis veszélyes üzemmódban létezem. Másrészt – mint mondtam – a regényemen dolgozom, filozófálok, hallgatózom befelé.)

Élete folyamán az ember sok mindent megtanul. (Amennyiben még sem, az ő baja.) Többek között azt, hogy nincs két egyforma egyed, bár nagyon szeretnénk, ha a partnerünk pontosan azon a hullámhosszon mozogna, mint mi.

Ekkor ugyanis NO PROBLEM!

Ez persze nincs így, és ekkor lesz színes-szövevényes az életünk.

Ám én nem is erről akartam nektek regélni, hanem a pókokról. Kimondottan féltem tőlük gyerekkoromban. Koós Zsuzsi, legjobb barátnőmmel egyetemben. Mivel úgy gondoltam, hogy ez „kész hülyeség”, javaslatomra fogtunk pókokat, és megnéztük, mi történik, ha azok a karunkon végig gyalogolnak. Kiderült, hogy semmi.

Ez volt az első lecke, amit megtanultam. Nézz szembe a problémával, az kezesbáránnyá válik. Ha még sem, akkor is sokkal jobban fogod magad érezni, mert nem rajtad múlott.

Zuzu barátnőmnek – a jó pár közül az egyik – problémája akadt. Őt egyébként azért szeretem, mert végtelen jóindulatú embertársaival szemben. Ő is kivételes személy.

Azért tartom fontosnak a barátnői kapcsolatokat, mert mindig csuda jó példákkal rukkolnak elő. Volt egy barátja – most már nyugodtan mondhatom múlt időben, majd meglátjátok, miért mondom ezt. Ő tényleg barátnak számított a nagy forgatagban. Szerette az eszéért, hogy lehetett vele bármiről beszélgetni. Nem kapott szülési fájdalmakat, ha borongtak az élet különböző dolgairól. Jól érezték magukat egymás társaságában, és semmi több.

• És nem feküdtetek le egymással? -, értetlenkedtem.
• Eszembe sem jutott. Nálunk ez nem volt téma.
• Biztos… -, bizonytalanodtam el.

Persze kérdezhetnétek jogosan: „Jól érezték magukat, és semmi több?” Már bocsánat, ha két ember jól érzi magát és „semmi több”, az a világon az egyik legnagyszerűbb ajándék. Ám – pár találkozás után – Zuzu érezte, valami nem stimmel. Nem tudta, mi, csak Bobo elmaradt, elhallgatott. Lehet, hogy a meleg ment az agyára… Sok munkájára hivatkozva és arra, hogy a hiteltörlesztés nagy feladatot ró rá, ritkította a találkozókat.

• Amikor először találkoztatok, akkor is volt hitele, nem? -, vetettem közben nagy elmésen. Én figyelek.
• Aha… -, lehajtotta fejét Zuzu, és őzbarna szemei gyanúsan csillogtak. Zuzunak nyáron volt a szüli napja, gondolta: „na, most talizunk”. És nem…
• Én tudom, hogy mi az, hogy „időhiány” még biztosítós koromból. Át tudtam volna harapni a másik torkát, ha valami hülyeséggel feltartott. Meg kell őt is, érteni.

Látszatra nem a beszélgetésünkhöz tartozott szorosan, amit Zuzu költői kérdésként feltett:

• Te tudod, kik járnak pszichológushoz? – Ám Zuzu meg sem várta, hogy levegőt vegyek, már válaszolt helyettem: – Akiknek nincsen barátjuk, azok pénzért vesznek lelki szemetest a pszichológus személyében. Ugyan rájöttek, hogy a beszélgetésnek, a problémák kibeszélésének mekkora gyógyító ereje van, de barátra nem tettek szert, mert az macerás, a bizalmatlanság őket is átjárja. Az, hogy valakit értőn meghallgatunk, az kész gyógyulás, sőt gyakran bármilyen probléma megoldásához is közelebb jutunk. A lélek megbetegedését talán nem kellene semmiségként kezelni, mert hanyagságunk „gyümölcseként” annak testi tüneteit „élvezhetjük” előbb-utóbb.

… Majd a szülinapon is túljutottak. Csak a nagy némaság. Zuzu nem tudta, mire vélni, interneten kérdezte, mikor találkoznak. Bobo kitérő válaszokat adott. Nesze semmi, fogd meg jól! És az értetlenség, hogy nem tudták megbeszélni azt a „valamit”, ez egyre cikibbnek tűnt.

Elmagyaráztam Zuzunak: egy férfitől ne várja, hogy érzelmi intelligenciája az egekbe tör. Ezt főleg akkor nem  várhatja el, ha az illető diplomás. A „tudós”, mérnökféle emberek – akár nők is – ifjúságuk nagy részét a tananyagok megtanulásával töltötték, tehát anno nem értek rá az emberi kapcsolatokkal bíbelődni.

Nem várhatja el tőle, hogy tudatában legyen: a pókot nem kell megölni, mert ugyan nem szép állat, ám annál hasznosabb.

Janka kalandjai (1.) Szerelmi oldások (vagy nem)

Janka kalandjai (2.) Biztos vesztes pozíció

Janka kalandjai (3.) Milyen a videó szex? 

 Janka kalandjai (4.) Facebook színekben 

Janka kalandjai (5.) Nem jó időben találkoztunk 

Janka kalandjai (6.) Már úgy hiányzol, drágám! 

Janka kalandjai (7.) Erdőtűz gyufa nélkül

 Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje megváltozott

az alábbira,

tehát nem a régi „csatornán” érkeznek elmés, magvas, meg nem ismételhető okfejtéseim. Legyetek TI IS RÉSEN! Ez nemcsak a férfiakra értem!