(A beköszöntő képen a győzes Ráckevei Csapat tagjait láthatjuk.)

Boldog vagyok és elégedett, mint egy macska, miután kilustálkodta magát a finom, meleg napsütésben, bent, a hűvös házban pedig finom kaját adtak a gazdái. Majd értőn megvakargatták füle tövét, megcirogatták, szeretettel halmozták el.

Miért is? Ma, 2016. 09. 11-én (vasárnap) reggel 9 órára mentünk Lacival a ráckevei gimnázium udvarára. Ugyanis készülődtünk a sárkányhajósoknak meghírdetett versenyére. Öt csapattal jöttünk össze ezen a megmérettetésen a ráckevei hídnál, a szabad strandon.

A törökbálinti Tüzesvíz csapata éppen bemelegít a nagy megmérettetésre:

Az idő pompás: kellemes, igazi strandidő, teljesen alkalmas a vizi életre. Viszont több csapat volt, mint sárkányhajó, tehát két részletben történt meg maga, a verseny.

„Ne nézzél semerre sem. Ne nézd a szomszéd hajót! Csak arra figyelj, hogy tartsd az ütemet.”

A festői környezetben éppen a Dömsödi Csapat fenegyerekeit láthatjuk:

Bizony, a sárkányhajózás lényege, hogy az a húsz ember egy test, egy lélek lesz, olyan lesz, mint a százlábú. Bár itt kell megjegyeznem, hogy nem minden csapat volt teljes létszámú (lásd Lacházi csapat), a csapat tagok felkészültsége és életkora is nagyon eltérő volt. A Honvéd csapata kimondottan ifjoncokból állt össze. Nálunk két ember híján huszan, kettesével ültünk a padokra.

Ezen a képen még godterheltek voltunk, hiszen még a verseny előttünk állt:

Kétszer eveztük le a 200 métert különböző felállásban. Az első forduló eredményeinek alapján lettünk besorolva a második menetnél.

Mások hajtanak…

Amikor a döntőre került a sor, azt mondtam magamnak: Mara, most nem jöhet semmi sem közbe. Semmi! Ha légy mászkál az orrodon, ha kiverik a kezedből a lapátot, bármi, te egyre koncentrálsz azon a 200 méteren: előtted milyen ütemben eveznek. Ehhez kell igazodnod. Nem lehetsz szomjas, nem fájdulhat meg a hasad és még ki tudja, hogy mi támadhatja le az embert a nagy izgalomban.

Lacházi csapat éppen partra száll: