Nem tudom, mi a helyzet, de mostanában Margarét sehol nincs. A Facebook-on sem.

Hát, igen, nagy a szerelem, haza ment kedvese a börtönből, és végre egymásnak élnek-halnak…

Az arany szabályt azonban nem hagyhatjuk figyelmen kivül: „Kutyából nem lesz szalonna!”

Ma írt kommentbe Margarét, hogy nagy baj van, majd megírja privátban. Akkor már tudtam, hogy élete szerelme püföli kegyetlenül. És ha csak a fele igaz, amit hallottam, bár nagyon rossz volt a telefon vonal, akkor az is sok.

Nem véletlenül ezt a számot választottam, melynek a címe lefordítva: Miért nem tudunk mi együtt élni?

https://www.youtube.com/watch?v=clbqKFM5oQY

Mester nyílt sisakkal hírdeti, hogy Margarétnak annyi a dolga, hogy dolgozzon és őt tartsa el. Kiderült, hogy több ingatlanja is van. Továbbra is a „se szeri, se száma” gyerekeinek, „ribancoknak” ad pénzt az ő szeme láttára, neki pedig semmit.

A harcedzett férfi haza megy, megveri barátnőjét – merő sportból -, aki elveszti az eszméletét.

Berezel a nagymenő, felhívja a mentőket – megíjedt, hogy meghalt a rabszolgája -, azok megkérdik, hogy életben van-e a nő.

Erre – mivel taj részeg volt – elszólta magát: „éppen most ütöttem le.”

A fentiek ellenére azt mondja, hogy szereti.

Meg is mondtam Margarétnek, a felháborodás már rég kihalt belőlem:

• Margarét, a te viselkedéseddel váltod ki az ő stílusát. Látja, hogy te szereted, és ami a lényeg: mindent meg lehet veled tenni. Így az állat – ami nem nagyon bújik el, teljes nagyságában előjön – agyba-főbe ver, majd megerőszakol. Ha neked ez jó, akkor továbbra is csak maradj, és csépeltessed el magadat.

Tökéletes példa arra, hogy az ember mennyire tehet sok mindenről, ami vele történik.

• Azt sem tudod, mik történtek két hét alatt -, írta barátnőm a messengeren. – Kis híján visszakerült a börtönbe, mert három alkalommal hulla részegen hazajött… Először a kedvenc lányával találkozott, aki nyilván felhergelte ellenem, majd ennek következtében szétvert. Be is hívták a rendőrségre másnap. Ezen kívül büntetést kell fizetnie, mert hirtelen felindulásában összeverésem után felhívta a mentőket, majd meg próbálta visszavonni a hívást. Nyilván azért, mert rájött, ha bevitetne, ami nem lehetséges – csak rosszullét esetén -, akkor indokolatlanul hívta őket, érted? Büntetést kell fizetnie. Akkor esett le a tantusz nála, hogy ha megvizsgálnak, és látják a rengeteg sérülést, rúgások nyomait testemen, fekete foltokkal, akkor súlyos testi sértés, plusz gyilkossági kísérlet miatt azonnal kattan a bilincs a csuklóján.
• 

A férfi gyakorlatilag azt csinál, amit akar, és mivel hirtelen haragú, soha nem fegyelmezte magát, hiszen ez afféle nyápic, meghunyászkodás lenne részéről, ezért a legkülönb sztorik kerekednek ki általa. Az pedig eszébe sem ötlik, hogy egy gyenge nőt bántalmazni – akármilyen okból kifolyólag – gyávaság!

• Azt hazudta telefonba a mentősöknek, már nincs semmi baj, alszom, csak dührohamot kaptam szerinte…

Amennyiben valami stressz éri a férfit, Margarétán veri le. Ő az ügyeletes nyuszi, aki akkor is kap a farkastól verést, ha van rajta sapka, de akkor is, ha nincs.

• A harmadik alkalommal fia miatt „ruházott meg”. A drágalátos fia több milkát kapott apjától, majd meglépett a szeretőjével, és ott hagyta a Mester által vett ingatlanban feleségét és a két, kiskorú gyermeket. Apja nyomdokaiba lépett. Azóta nem lehet elérni telefonján.
• De azért még mindig nem értem, hogy miért nem veszed a nyúlcipődet, és lépsz le? Kiteszed magadat a testi és lelki sanyargatásnak? Ez már rég nem szerelem, hanem szadizmus az ő részéről, és a te részedről pedig mazochizmus.
• Amikor kiderült, hogy a fia hogy kiszúrt mindenkivel, ököllel akkorát kaptam, kész csoda, hogy életben vagyok még. Orvoshoz még nem merek menni, nem gyógyultak be a sebeim, és az orvos meg hivatalból kellene, hogy jelentse a rendőrség felé, hogy nagyon feltünő ütés- és rúgás nyomaim vannak. Azóta hányok.
• A Mester barátja, aki eddig segített neki, azt mondta: ezer éve nem látta, menjen már ki hozzá egy kis baráti beszélgetésre… nem mer menni.
• Az a probléma csak annyi, hogy ez teljesen előre megjósolható volt – az addigiakból következően -, mondom rezignáltan. – És nem is értem, hogy miért pátyolgattad annyit, amikor börtönben volt? Magadtól vontad meg a kaját, alig tudtad kifizetni az albérleted, de az ő igényeit – telefon, cigi, „zsebpénz” meglegyen bent.
• Csak mert hajlamos a bekattanásra, a barátja sem engedi be a boltba, mert tudja, tornádóhoz hatalmas károkat tud okozni a berendezésben is.
• Miért nem hagytad már el őt régen?
• Hová menjek? Mondd!
• Ne viccelj már. Amíg börtönben volt – másfél évig – igazán volt rá módod, hogy kidolgozd és végrehajtsd a menekülési tervet… E helyett mit csináltál? Állandóan ott cikáztál körülötte. Na, de mindegy, mi volt, inkább érdekesebb, hogy mi van és mi lesz! Lehet, hogy hobban járnál, ha elmennél a rendőrségre és az orvoshoz is, és csak lássák, mit csinált a „kedves” veled. Kerüljön megint börtönbe, te meg lelépsz egy egészen másik városba. Előírás, hogy téged időről időre megruház?
• Nem, csak nem vagyok barátkozó típus, sokat csalódtam… (Persze, mint tudjuk, ez nem éppen magyarázat) Egyébként azóta goromba, amióta a gyerekeivel találkozik. A legkisebbik lánya már 15 évesen együtt élt egy 25 éves roma csávóval. Most, 17 évesen tudta kisegítő iskolában elvégezni a 8 osztályt. Ez a kis csaj annyira hergeli apját ellenem, hogy ez elképesztő. A „faszija” kint dolgozik Svájcban, mégis pénzt kért az apjától, először 60-at, után 40-et, majd 20-t, de el nem tudom képzelni, mire fel, tele van arannyal. 

És hogy mi is történik a világ ezen szegletében – ahol egy férfi úgy püföli a párját, mint amikor a háziasszony kiporolja az előszobából felszedett szőnyegét -, a következő blogban megtudhatjátok… (Ezt a következő anyagot leadhatnám akár szilveszterkor is, de nem akarom elrontani a bulizás hangulatát. Egy kicsit később teszem inkább…)