– Nem tudom, mit kérdezzek, pedig annyi mindenre szeretnék választ kapni. Miért
kerestél engem meg újból annyi év után?
– Könyveket adtál nekem – a férfi szinte védekezett.
– De az már legalább négy évvel ezelőtt volt –, értetlenkedtem jogosan, de tudtam, a
választ még sem kaptam meg. Talán soha meg sem kapom. Ha olyan nagy szerelmi
viszonyban van a jelenlegi csajával, hogy jöhettem képbe?
Rettentően sajnáltam a Márkot, aki
visszament az ágyhoz, és lefeküdt vajas kifli formában, de úgy látszott, mintha nem érezte
volna magát biztonságban, mert megint felült. Végtelen szomorúság volt szemében, a bokszer
ráncok megnőttek az arcán. Megfogtam két kezét és bele csókoltam a tenyerébe.
Kézcsókjaimra ez volt a válasz:
– Te jó ember vagy.
Összeszorult a szívem, „mit érek vele?” – gondoltam.
– Hol vannak a verses köteteim?
– Én már annyit költözködtem, nem tudom. Elvesztek.
„Juj, de szemét ürge”, gondoltam, „mit vétettek azok a könyvek?”
– Jó, akkor a telefonszámod sem kell. – Ezzel már töröltem is ki könyörtelenül az
állományomból a nevét, telefonszámát. – Az email címedet azonban meghagyom. – Én is
olyan komoly voltam, mint a vakbél-gyulladás. Az ember a saját kivégzésén nem igen
viháncol. „Persze a mobil száma benne van a noteszomban” – gondoltam megnyugvással. –
„Nekem ne legyen meg?”
– Milyen klassz, hogy ami feszültség most összeadódik benned, azt majd a barátnőddel
fogod kiélni, ill. feloldani. Milyen klassz dolog ez! – erősítettem meg mondanivalómat.
Biztos értette, hogy mit akarok ezzel mondani. Mert tudtam, hogy most csak én lehetek igazán
vesztes. Nője féltékeny, mert vette az adást. Az érzelmek magas hőfokon izzanak részükről.
Neki vissza kell hódítani a másikat. Ez izgalmas, testhez álló feladat. Van tétje, és amikor
sikerül, akkor nagy egymásba borulás lesz a jutalomjáték.
Velem kapcsolatban semmi tennivaló. Én a vesztes csapathoz tartozom. A lábainál heverek.
Akár belém is rúghatna. Persze már nem teszi, mert a fejlődési létra fokán már előbbre jutott
az évek folyamán. Mindezekhez képest viszont teljesen úri nő módjára viselkedtem. Semmi
kiborulás, semmi ricsaj, semmi szárnycsattogtatás. Veszíteni tudni kell…
Egy darabig csendben ültünk egymás mellett az ágyon, mint a villanydróton a fecskék, akik
az őszi költözködés részletein tépelődnek – mintha szívritmus zavarunkra koncentrálnánk.
– A jósnőm azt mondta, hogy egy évig fog tartani ez a kapcsolat. Még eddig mindig
bevált minden, amit jósolt.
– Addig még van időm – mondtam elgondolkodva. – Nekem is kell egy jósnő, bár én
tartok a jóslásoktól, mert félek, hogy tényleg beválnak. Témát váltottam: – Szerintem olyan
vagyok, mint egy öböl. A kapitány elmegy két-három hónapra, évekre a nagy tengerekre.
Aztán hazajön, örömködik az asszonnyal egy kicsinység, kipiheni magát, és újból útra kél.
– Ez jó – bólogatott.
Én kevésbé tartottam olyan jónak.
– Nem szeretek ajándékozni, búcsúzkodni, integetni.
– Ne izgasd magad, én úgyszintén. Utálok csomagocskákat készíteni, stb. ebben
abszolúte megegyezünk. – Egy kicsit elgondolkodtam, mert arra gondoltam, hogy biztos,
iszonyúan fáradt lehet. – Megyek. Nem kell feladnod a kabátom, de azért gyere, kísérj ki a
kocsimhoz.
– Nem – hallottam a rövid választ.
– Gyere, kísérj ki a kocsimig. – Megint csak ellentmondott. Magamra kaptam a
kabátomat, és már indultam is kifelé. Megfogott, és megölelve tartott pár másodpercig.
Amikor kiléptünk az udvarba, mutatta, hogy melyik irányba induljunk el az udvaron át a
kapuig. Szokásomhoz híven fogalmam sem volt, hogy balra vagy jobbra menjek. A kapunál
megálltunk, és megint azt mondta:
– Nagyon szeretem a szövegedet, és te olyan jó ember vagy -, erre megint a szívem
elnehezült. – Biztos gyűlölsz.
– Nem, én nem gyűlöllek, és semmi rosszat nem akarok neked. – Mélyen a szemébe
néztem, hogy olvassa ki a szembogaramból, én tényleg komolyan gondolom, amit mondok.
– Biztos azt akartad, hogy a barátnőmmel összeveszek.
– Dehogy is akartam! Miattam ti ne vesszetek össze. Nem venném a lelkemre. Ne
szomorkodj, nincs semmi baj. Ez csak egy játék. Áldásom rád.
– A barátnőmet is áldd meg.
– Áldásom veletek.
Ezzel kitárult a nyikorgó kapu, és a feltámadó szél felkapott, mint egy könnyű kis tollpihét.
folytatás nem marad el…
A beköszöntőt itt olvashatjátok el!
(Ezt az anyagot akkor írtam, amikor majdnem úgy nézett ki – ez az állapot tartott pár hónapig, amikor úgy gondoltam, meghajlok más szempontoknak, és abba hagyom a közlését. Ám megráztam magam…)
Az 1. részt itt olvashatjátok el!
A 2. részt itt olvashatjátok el!
A 3. részt itt olvashatjátok el!
A 4. részt itt olvashatjátok el!
Az 5. részt itt olvashatjátok el!
A 6. részt itt olvashatjátok el!
A 7. részt itt olvashatod el!
A 8. részt itt olvashatod el!
A 9. részt itt olvashatod el!
A 10. részt itt olvashatod el!
A 11. részt itt olvashatod el!
A 12. részt itt olvashatod el!
A 13. részt itt olvashatod el!
A 14. részt itt olvashatod el!
A 15. részt itt olvashatod el!
A 16. részt itt olvashatod el!
A 17. részt itt olvashatod el!
A 18. részt itt olvashatod el!
A 19. részt itt olvashatod el!
A 20. részt itt olvashatod el!
A 21. részt itt olvashatod el!
A 22. részt itt olvashatod el!
A 23. részt itt olvashatod el!
A 24. részt itt olvashatod el!
A 25. részt itt olvashatod el!
A 26. részt itt olvashatod el!
A 27. részt itt olvashatod el!
A 28. részt itt olvashatod el!
A 29. részt itt olvashatod el!
A 30. részt itt olvashatod el!
A 31. részt itt olvashatod el!
A 32. részt itt olvashatod el!
A 33. részt itt olvashatod el!
A 34. részt itt olvashatod el!
35. részt Mi történik valójában? itt olvashatod el!
36. részt Valami nem stimmel itt olvashatod el!
37. részt Szótlanul, súlyosan itt olvashatod el!
38. részt Bocsánat, bocsánat! itt olvashatod el!
39. részt Kinek zenél a szél? itt olvashatod el!
40. részt Mi a fáradtság oka? itt olvashatod el!
Aki igényt tart a további blogjaimra, figyeljen egy kicsit jobban, mert a blogom linkje megváltozott
I’m really enjoying the design and layout of your website. It’s a very easy on the eyes which makes it much more enjoyable for me to come here and visit more often. Did you hire out a designer to create your theme? Excellent work!
I like what you guys are up too. Such smart work and reporting! Carry on the superb works guys I’ve incorporated you guys to my blogroll. I think it’ll improve the value of my website 🙂
Hello, i think that i saw you visited my blog thus i came
to “return the favor”.I am trying to find things to improve my site!I suppose its ok to use a few of your ideas!!