Mitől van úgy beindulva?

Mivel megígértem neki, hogy én is írok, ismerve magam, ha még azon melegében nem teljesítem ígéretem pár sor erejéig, akkor egyre kevesebb esély van erre.

A múltkori találkozásból azonban hamar kiderült, hogy nagyon érzékeny a legújabb-kori barátom, talán jó pár kisebbrendűségi problémával is küszködik, miközben meg van győződve arról, hogy ő a világ legjobb, legtehetségesebb sráca.

Az ember tele van ellentmondással. Ez mindenkire igaz. Pár nap múlva elküldtem egy csuda aranyos levelet annak az éjszakának a hangulatáról, amikor baktattam hazafelé és a barátságról.

 

Kövér boríték

Pár hét múlva kaptam egy nagy borítékot az igazgatóságra címezve. Láttam a titkárnőn a sárga irigységet, hogy neki még ilyen nagy küldeményt soha sem adtak fel a nevére. Négy oldalas, sűrűn tele írt levél baráti szavakkal… Versei figyelemre méltóak voltak – kimondottan tetszettek.

Felhívtam a versek szülő atyját, hogy találkozzunk megbeszélni az írásait. Amikor telefonon értekeztünk, csodálkoztam, mert valami olyasmit mondott a másik, hogy “majd ő meghódít engem”. Képtelen leszek ellenállni.

„Beszél ez összevissza – gondoltam -, néha olyan furaságokat tud mondani. – Nem baj, jól áll neki.”

Megbeszéltük, hogy pénteken találkozunk, és még délelőtt felhívom pontosítás miatt. Akkoriban még nem volt mobilom. A férfi hangján messziről érződött, hogy beteg, szárnyaszegett madár. Lázasan fekszik.

  • Nem tudunk találkozni, pedig készültem rá. Ráadásul jövő héten elutazunk a párommal. Csak utána tudunk -, kamaszosan elvékonyodott, panaszos hangon közölte a hírt.
  • Jó, majd utána felhívsz – válaszoltam könnyedén. Látszik, hogy nem érzékeltem, mekkora veszélyben vagyok, már a szakadék szélén táncolok. Persze hogyan is tűnhetett volna fel ez nekem, mivel Márk tizenhárom évvel fiatalabb nálam! Eszembe sem jutott tehát, hogy a barátságon kívül bármi más is kibontakozhat közöttünk. Engem soha sem hozott lázba nálamnál fiatalabb férfi. Védett voltam velük szemben. Idáig legalább is.
  • De az még olyan távol van, addig én megőrülök – nyűgösködött.

Csodálkoztam, hogy mitől van úgy beindulva a férfi. Nem évekre tűnünk el egymás szeme elől, de jól esett a másik türelmetlensége. És csakugyan egy hétre rá, hétfőn délelőtt tízkor, amikor bementem az igazgatóságra, a titkárnők azzal fogadtak, hogy Márk már kétszer telefonált, és azzal vádolta meg őket, nem adják át nekem az üzenetét.

„Tessék, már felforgatja a világot, alig jött haza a nyaralásból” – gondoltam. Szinte bűntudatot éreztem, de hogy miért, nem tudtam megmagyarázni. Mintha bármivel is tartoztam volna a másiknak. Rögtön vissza is hívtam Márkot. Természetesen a telefonbeszélgetés tárgya: mikor és hol találkozzunk.

Végül is megegyeztünk, hogy aznap a Mexikói úti kismetró végállomásánál lesz a randi.

A folytatás következik

Simon Mara

marasimo@gmail.com

Mit piszmogtok? Eltelik az élet! Legyetek kíváncsiak

Hadd öregedjetek meg minél előbb!

Ne csak én!

1. részt itt tudjátok elolvasni!

2. részt itt tudjátok elolvasni!

Cikkajánló

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük